A Trump-sokk példátlanul nagy próbára teszi a transzatlanti kapcsolatokat
A transzatlanti kapcsolatok bizonytalan szakaszba léptek, amelyet egy sor diplomáciai, gazdasági és biztonsági törés okozott. Február 19-én Trump amerikai elnök éles támadást intézett Zelenszkij ukrán elnök ellen, megválasztatlan „diktátornak” nevezve őt, és „szükségtelennek és nyerhetetlennek” minősítve az ukrajnai konfliktust.
Ez a nyilvános dorgálás csak elmélyítette a válsággal kapcsolatos szakadékot az USA és Európa között. Egy nappal korábban az Egyesült Államok és Oroszország 2022 februárja óta először tartott magas szintű megbeszélést: Rubio amerikai külügyminiszter és Lavrov orosz külügyminiszter Szaúd-Arábiában találkozott, hogy megvitassák a lehetséges béketárgyalásokat. Mivel az ukrán vagy európai képviselők nem ültek az asztalnál, Európa úgy érezte, hogy háttérbe szorult.
Trump további megjegyzései, többek között Ukrajna területi ambícióinak és NATO-törekvéseinek elutasítása fokozta a feszültséget. Válaszul Macron francia elnök rendkívüli csúcstalálkozót hívott össze az EU és a NATO néhány vezetőjének részvételével, hangsúlyozva, hogy minden békefolyamatnak ki kell terjednie Ukrajnára, és szilárd biztonsági garanciákat kell nyújtania Európa számára. Macron közelgő washingtoni útja, ahol találkozni fog Trumppal, jelzi Európa aggodalmát, hogy megvédje érdekeit.
Gazdaságilag az USA szintén éket ver Európába. A Trump által az európai autókra, félvezetőkre és gyógyszerekre javasolt vámok, valamint a márciusban induló, az acél- és alumíniumimportra kivetett 25%-os vámok riadalmat keltettek Brüsszelben. Miközben az EU tárgyalások útján igyekszik feloldani a feszültségeket, a Trump-kormányzat „kölcsönös kereskedelemre” vonatkozó álláspontja és az Európára gyakorolt nyomás, hogy növelje a védelmi kiadásokat, tovább bonyolítja a kapcsolatot.
Ideológiai téren Vance amerikai alelnöknek a müncheni biztonsági konferencián megfogalmazott kritikája Európa „értékeitől való eltéréséről” mélyebb ideológiai szakadékról árulkodik. A növekvő transzatlanti szakadék egy olyan időszakban jelentkezik, amikor Európa újrakalibrálja a Kínához való hozzáállását. Bár Európa nagyobb autonómiára törekszik, különösen a kereskedelem és a biztonság területén, ezt megnehezíti, hogy Washington nyomást gyakorol Európára, hogy egységes frontot képviseljen Kínával szemben. Az EU kényes egyensúlyozásra törekszik, az USA és Kína között lavírozva, szem előtt tartva gazdasági függőségeit és stratégiai prioritásait.
Az egyre feszültebbé váló amerikai-európai kapcsolat a globális rend változását jelzi. Miközben az EU újragondolja álláspontját, azzal a kihívással néz szembe, hogy úgy kell megőriznie függetlenségét, hogy közben nem idegeníti el Washingtont. Ezek a feszültségek, valamint az ukrajnai konfliktus és a kereskedelmi háborúk által kiváltott szélesebb körű geopolitikai átrendeződések meghatározhatják Európa jövőbeli szerepét a világ színpadán.
Forrás: China Chamber of Commerce to the EU
