Donald Trump radikalizmusa és az európai baloldal avagy lehetséges e a néphez való visszatérés
A belterjes, “America first” politika, bevándorlás, “wokizmus”. Donald Trump amerikai győzelmének három témája megegyezik azokkal, amelyeken Marine Le Pen Nemzeti Gyűlése (RN) virágzik. Pontosan azok, amikkel szemben az európai baloldal tehetetlen, vagy tagadásban van, vagy ami miatt hiányoznak a támogatók. 2024 novemberében a milliárdos megválasztása elindította a demokrata kudarc boncolásának kezdetét az Atlanti-óceán másik oldalán: rájöttek, hogy az identitás emlegetése és piadesztálra emelése, nem elég a gazdaság növelésére.
Imperializmus abszolutizálása, szövetségesek lábbal tiprása, kereskedelmi háborúval való fenyegetés, jus soli semmibevétele, a diszkrimináció elleni küzdelem elhagyása, a transznemű emberek megtagadása, az ellenfelek megtorlása… Az X közösségi hálózat bejegyzéseinek ritmusába tört támadások és a rendeletek megbénították a baloldalt. Franciaországban még az “insoumise” is, aki 2024 novemberében kijelentette, hogy “csak egy radikális és népszerű baloldal” tudta volna legyőzni Trumpot, és hogy Kamala Harris azért szenvedett vereséget, mert csökkentette a hangnemét.
“Trump megválasztása miatt veszélyben van az előző világ számos bizonyossága” – kommentálta óvatosan Jean-Luc Mélenchon.
“Az a tény, hogy az amerikai munkásosztály, amelynek a Demokrata Párt oszlopának kellene lennie, eltolódott jobbra, hatalmas lecke” – ismerte el Raphaël Glücksmann európai parlamenti képviselő január 19-én a France Inter műsorában. Fel kell hagynunk azzal a hiedelemmel, hogy a szélsőjobboldali populisták győzelme történelmi szükségszerűség. A mélenchoni csapatok számára a republikánus jelölt visszatérése a Fehér Házba kérlelhetetlen bizonyíték arra, hogy “csak egy radikális és népszerű baloldal” győzedelmeskedhet a szélsőjobboldallal szemben” – érvelt az LFI közleményében. “Nem mozgósítjuk az embereket neoliberális vonalon, társadalmi és geopolitikai törések nélkül”
Forrás: Le Monde
