Elérkeztünk a fejlődés végéhez?

Harmincöt évvel ezelőtt az európai kommunizmus összeomlásával korszakos változást élt át a világ. Francis Fukuyama híres módon a „történelem végének” nevezte ezt a pillanatot, és azt jósolta, hogy minden társadalom végül a liberális demokrácia és a piacgazdaság felé fog közeledni. Ma már szinte közhelynek számít annak megállapítása, hogy ez a jóslat mennyire téves volt. Donald Trump és MAGA-mozgalmának visszatérésével talán a jelenlegi korszakot a „fejlődés végének” kellene neveznünk.

A legtöbben magától értetődőnek tartják a fejlődést. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az életszínvonal 250 évvel ezelőtt alig különbözött a 2500 évvel ezelőtti életszínvonaltól. Csak a felvilágosodás és az ipari forradalom idején értük el a várható élettartam, az egészség és az életszínvonal terén azt a hatalmas javulást, amely meghatározta a modernitást.

A felvilágosodás gondolkodói felismerték, hogy a tudományos kísérletezés és a barkácsolás segíthet az embereknek megérteni a természetet és új, átalakító technológiák létrehozásában; és hogy a társadalomtudományok lehetővé teszik a társadalom minden tagja számára a körülmények javítására irányuló erőfeszítések szorosabb összehangolását. Ezek az erőfeszítések megkövetelték, hogy a jogállamiság kiszorítsa az abszolutizmust, hogy az igazság tisztelete felülkerekedjen a homályosságon, és hogy az emberi ügyekben a szakértelem felemelkedjen. A MAGA forradalom legzavaróbb jellemzői közé tartozik, hogy nyíltan elutasítja ezeket az értékeket.

Folytatódhat a fejlődés? Ahogyan a szovjeteknek sikerült elindítaniuk a Szputnyikot, úgy láthatjuk, hogy Trump és követői az űr és a mesterséges intelligencia területén is figyelemre méltó technológiai bravúrokat fognak végrehajtani. De valóban elvárhatjuk-e, hogy Amerika új oligarchája tartós, széles körben elterjedt előrelépéseket felügyeljen? A mostani hatalmon lévőket teljes mértékben a gazdagság hajszolása vezérli, és nincsenek fenntartásaik, hogy ezt kizsákmányolással és haszonszerzéssel halmozzák fel. Már bizonyították leleményességüket a piaci hatalom gyakorlásában, valamint a média és a technológiai platformok kihasználásában, hogy széles körű manipuláció és dezinformáció révén előmozdítsák magánérdekeiket.

Ami a mai amerikai típusú korrupciót megkülönbözteti a múltbeli formáktól, az a puszta mérete és pimaszsága. A 100 dolláros bankjegyek barna papírborítékokba való tömésének ötlete furcsán hangzik ahhoz képest, ami most van. Az amerikai oligarchák nyíltan több százmillió dollárral „járulhatnak hozzá” egy politikus választási kampányához szívességekért cserébe. Az a 465 millió dolláros, kötöttségek nélküli kölcsön, amelyet a Tesla 15 évvel ezelőtt Barack Obama elnök kormányától kapott, jelentéktelennek fog tűnni ahhoz képest, ami most jön.

A fejlődéshez alaptudományos beruházásokra és képzett munkaerőre van szükség. Mégis, első ciklusa alatt Trump a kutatás finanszírozásának olyan mértékű csökkentését javasolta, hogy még republikánus képviselőtársai is megütköztek. Vajon ezúttal is ugyanúgy, mint az első ciklus alkalmával hajlandóak lesznek ellenállni neki?

Mindenesetre lehetséges-e még a fejlődés, ha a tudás fejlődéséért és átadásáért felelős intézményeket állandó támadások érik? A MAGA mozgalom semmit sem szeretne jobban, mint lerombolni azokat az „elit” intézményeket, ahol annyi élvonalbeli kutatás folyik.

Egyetlen ország sem prosperálhat igazán, ha a lakosság nagy része hiányt szenved az oktatásban, az egészségügyben és a tápláló élelmiszerekben. Amerikában a gyermekek mintegy 16%-a szegénységben nő fel, a nemzetközi oktatási felméréseken elért általános teljesítmény közepes, az alultápláltság és a hajléktalanság mindenütt jelen van, a várható élettartam pedig a legalacsonyabb a fejlett gazdaságok közül. Az egyetlen megoldás a több és jobb közkiadás. Trump és oligarchákból álló csapata azonban elkötelezett a költségvetés minél nagyobb mértékű megnyirbálása mellett. Ezzel az Egyesült Államok még inkább függővé válna a külföldi munkaerőtől. De a bevándorlók, még a magasan képzettek is, ellenszenvesek Trump MAGA hívei számára.

Bár az Egyesült Államok régóta világelső az alaptudományok és a technológia fejlődésében, nehéz elképzelni, hogy ez Trump alatt hogyan folytatódhat. Három lehetséges forgatókönyvet látok. Az elsőben az USA végre megbékél a mélyen gyökerező problémáival, elutasítja a MAGA-mozgalmat, és megerősíti a felvilágosodás értékei iránti elkötelezettségét. A másodikban az USA és Kína tovább halad az oligarchikus kapitalizmus, illetve a tekintélyelvű államkapitalizmus útján, a világ többi része pedig lemarad. Végül az USA és Kína marad a saját útjukon, de Európa felveszi a progresszív kapitalizmus és a szociáldemokrácia zászlaját.

Sajnos a második forgatókönyv a legvalószínűbb, ami azt jelenti, hogy mérlegelnünk kell, hogy Amerika növekvő hiányosságai meddig maradnak kezelhetőek. Kína hatalmas előnyökkel rendelkezik a technológia és a mesterséges intelligencia fejlesztése terén, köszönhetően hatalmas piacának, mérnökök hatalmas kínálatának, valamint a hosszú távú tervezés és az átfogó felügyelet iránti elkötelezettségének. Ráadásul Kína diplomáciája a Nyugaton kívüli országok 60%-ával szemben sokkal sikeresebb, mint Amerikáé. De természetesen sem Kína, sem a trumpista Amerika nem elkötelezett azon értékek mellett, amelyek a 18. század vége óta a haladás motorjai.

Tragikus módon az emberiség már most is egzisztenciális kihívásokkal küzd. A technológia fejlődése lehetővé tette számunkra, hogy elpusztítsuk magunkat, és a legjobb módja annak, hogy ezt megakadályozzuk, a nemzetközi jog. Az éghajlatváltozás és a világjárványok jelentette fenyegetések mellett most már a szabályozatlan mesterséges intelligencia miatt is aggódnunk kell.

Egyesek azt fogják mondani, hogy bár a fejlődésben lehet, hogy szüneteltetés következik be, az alaptudományokba való korábbi befektetések továbbra is értékes hozadékkal fognak járni. Emellett, tehetnék hozzá az optimisták, minden diktatúra véget ér, és a történelem továbblép. Egy évszázaddal ezelőtt a fasizmus elborította a világot. Ez azonban a demokratizálódás hullámához vezetett, a dekolonizáció és a polgárjogi mozgalmak pedig a faji, etnikai és nemi megkülönböztetés ellen léptek fel.

A probléma az, hogy ezek a sikeres mozgalmak csak eddig jutottak, és az idő nem a mi oldalunkon áll. Az éghajlatváltozás nem fog várni arra, hogy összeszedjük magunkat. Vajon az amerikaiak élvezni fogják-e a folyamatos fejlődést a közös jólét formájában, amely az oktatáson, az egészségen, a biztonságon, a közösségen és a tiszta környezeten alapul? Kétlem. És az amerikai haladás megszűnése globálisan is érezteti majd hatását? Majdnem biztos.

Túl korai lenne még tudni, hogy Trump második elnökségének milyen következményei lesznek. A történelem valóban halad tovább; de a fejlődést maga mögött hagyhatja.

A szerző: Joseph E. Stiglitz, Nobel-díjas közgazdász, a Columbia Egyetem egyetemi tanára, a Világbank korábbi vezető közgazdásza (1997-2000), az amerikai elnök gazdasági tanácsadói tanácsának korábbi elnöke, a szén-dioxid-árakkal foglalkozó magas szintű bizottság korábbi társelnöke és az IPCC 1995-ös éghajlat-vizsgálatának vezető szerzője.