Orosz-ukrán gázvita: nyertesek és vesztesek
Január 1-jén a Gazprom közleményben jelentette be, hogy moszkvai idő szerint reggel 8 órától megszüntette az Ukrajnán keresztül Európába irányuló gáztranzitot, miután a tranzitmegállapodás lejárt. Ez a több mint 40 éve működő vezeték hivatalos leállítását jelentette. Ugyanezen a napon az ukrán energiaügyi minisztérium is bejelentette az Ukrajnán keresztül történő orosz gáztranzit megszűnését. Herman Haluscsenko energiaügyi miniszter nyilatkozatában kijelentette: „Leállítottuk az orosz gáz tranzitját. Ez történelmi esemény lesz. Oroszország elveszíti a piacát, és hamarosan gazdasági veszteségeket fog szenvedni. Európa úgy döntött, hogy lemond az orosz gázról”.
Az orosz-ukrán gázvezeték megszakítása égető kérdéseket vet fel: hogyan befolyásolja majd az európai országok sorsát? Hogyan fog kinézni a kialakuló európai energetikai tájkép, és hogyan fogja befolyásolni több fél érdekeit?
Az orosz-ukrán gázvita idővonala
1970-1980-as évek: A Szovjetunió befejezte az „Unió” és a „Testvériség” vezetékek építését, amelyek északi és déli útvonalakon keresztül szállították a földgázt különböző európai országokba.
2004 vége: Ahogy Ukrajna fokozatosan eltávolodott Oroszországtól és a Nyugat felé hajlott, egyoldalúan megemelte a tranzitdíjakat. A gáztranzitdíjakkal és az árképzéssel kapcsolatos viták évekig folytatódtak.
2019 decembere: A Gazprom és az ukrán Naftogaz megállapodást írt alá az Ukrajna területén keresztül történő gáztranzitról. A megállapodás öt évre szólt, és 2024. december 31-én járt le.
2022: Az orosz-ukrán háború kitörésével a legtöbb gázvezetéket leállították. Az Ukrajnán átvezető vezeték az orosz gázexport utolsó két működő útvonala között maradt.
- július 2: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kijelentette, hogy az orosz gáz azerbajdzsáni gázzal való helyettesítése az egyik megvitatás alatt álló javaslat.
2024. december 19: Az Európai Unió csúcstalálkozóján Zelenszkij kijelentette, hogy a gáztranzit-megállapodásból származó hatalmas nyereséggel Oroszország a háborús erőfeszítéseit támogatja, ezért Ukrajna nem fogja megújítani a megállapodást.
- december 26: Putyin orosz elnök kijelentette, hogy Oroszország soha nem tagadta meg a gázszállítást Európának, és alternatív tranzitútvonalakat fontolgat. Azt állította, hogy Ukrajna elutasítása a megállapodás megújításának megtagadásával más európai országokat büntetne.
2024. december 29: Robert Fico szlovák miniszterelnök levelet küldött az EU-nak, amelyben hangsúlyozta, hogy az orosz gáztranzit ukrajnai felmondása „teljesen ésszerűtlen és helytelen”, mivel az súlyosbítaná a regionális feszültségeket.
2024. december 31: Az Európai Bizottság szóvivője kijelentette, hogy Európa gázinfrastruktúrája kellő rugalmassággal rendelkezik ahhoz, hogy nem orosz forrásokból származó földgázt szállítson alternatív útvonalakon keresztül a közép- és kelet-európai országokba. Ezért az Európai Bizottság nem fog részt venni az orosz-ukrán gáztranzit-megállapodás meghosszabbításáról szóló tárgyalásokon.
Az EU hallgatólagos jóváhagyása és Közép-Kelet-Európa alternatívák keresése
Az orosz-ukrán konfliktus óta Európa arra törekszik, hogy csökkentse az orosz földgáztól való függőségét. Az intézkedések között szerepel a cseppfolyósított földgáz (LNG) beszerzése Katartól és az Egyesült Államoktól, az LNG-terminálok építésének előmozdítása, valamint a vezetékes gáz importja Norvégiából. A Reuters szerint 2024-re Oroszország fél évszázados, az európai gázpiac uralmának megszerzésére irányuló erőfeszítései következtében részesedése a csúcson elért mintegy 35%-ról körülbelül 8%-ra csökkent.
Az Oxford Institute for Energy Studies jelentéséből kiderül, hogy az Oroszországgal hosszú távú szerződéseket kötött országok, köztük Szlovákia, Ausztria, Magyarország, Olaszország és a Cseh Köztársaság a saját körülményeiknek megfelelő megoldásokat keresnek.
Magyarország gázellátásának nagy részét a TurkStream gázvezetéken keresztül kapja, amely megkerüli Ukrajnát, így a gázvezeték leállásának hatása korlátozott. Olaszország a kibővített LNG-fogadó létesítményeknek köszönhetően csökkentette függőségét az orosz gáztól. A Cseh Köztársaság az Északi Áramlat gázvezeték szabotálása után elsősorban Németországból importál gázt, az ukrán tranzitútvonalat csak kiegészítő csatornaként használta.
Ezzel szemben Szlovákia és Ausztria komolyabb kihívásokkal néz szembe. Az Oxford Institute for Energy Studies adatai szerint 2023-ban Szlovákia gázellátásának 60%-át az „ukrán folyosón” keresztül importálják. Az LNG-termináloktól távol eső, tengerparttal nem rendelkező országként Szlovákia különösen sebezhető. Ausztria, amely 2022 és 2024 között gázának 70%-át Oroszországból importálta, szintén bizonytalan helyzetben van.
Az osztrák kormány többször is biztosította, hogy Németországon és Olaszországon keresztül pótolni tudja a hiányzó gázszállítmányokat. Szlovákia, amely határozottan ellenezte a gázvezetékek leállítását, január 1-jén az energiaszolgáltatóján, az SPP-n keresztül bejelentette, hogy felkészült az átállásra, és alternatív útvonalakon, elsősorban Németországból és Magyarországról szállít majd gázt. A Cseh Köztársaság szintén felajánlotta, hogy segít Szlovákiának a gázszállításban.
Bár Európa belső gázhálózata, valamint a TurkStream gáz és az LNG iránti megnövekedett kereslet biztosíthatja a helyettesítő szállítást, ezeknek az országoknak további tranzitdíjakkal, magasabb áram- és gázköltségekkel kell számolniuk. A szlovák gazdasági minisztérium becslései szerint az alternatív útvonalakkal kapcsolatban további 177 millió eurós költségekre lehet számítani. Az osztrák energiaszabályozók rövid távon megawattóránként 3-10 eurós áremelkedést jósolnak, ami negatívan befolyásolja a lakosok életszínvonalát.
Globális energetikai tájképváltás: Az USA mint kedvezményezett
Az orosz-európai energetikai és gazdasági kapcsolatok megszakítása csak az első lépés. Dan Jørgensen, az Európai Bizottság energiaügyi biztosa novemberben bejelentette, hogy az EU 2025 elején tervet fog előterjeszteni az orosz gázimport 2027-ig történő teljes leállítására.
A Bruegel elemzése szerint új exportútvonalak nélkül Oroszország évente 6,5 milliárd dollárt veszítene, míg Ukrajna GDP-jének mintegy 0,5%-át, ami gyengítheti stratégiai szerepét Európa energiapartnereként. Ez a leállás Oroszország, Ukrajna és Európa számára egyaránt vesztes-vesztes helyzetet eredményez.
Az Egyesült Államok lesz a legnagyobb haszonélvező. A Reuters szerint az USA 2024-ben a világ legnagyobb LNG-exportőre. Az Európai Bizottság adatai szerint az USA részesedése az EU gázimportjából a 2021 végi 6%-ról 2024 közepére 16%-ra emelkedett. Trump hivatalba lépése után Ukrajna valószínűleg kihasználja ezt a helyzetet, hogy további katonai támogatást kérjen az Egyesült Államoktól, míg Európa beletörődése a kereskedelmi nyomás alatt való megalkuvását tükrözi.
Kína számára egy szakértő úgy véli, hogy az orosz-ukrán gázvezeték-megállapodás felmondása arra kényszeríti Oroszországot, hogy energiastratégiáját teljes mértékben Kelet-Ázsia, különösen Kína felé fordítsa. A teljes mértékben működő Power of Siberia gázvezetéken kívül még két gázvezetékről folynak tárgyalások.
December 30-án a kínai kereskedelmi minisztérium orosz jelentésekre hivatkozva közölte, hogy a Kínába irányuló gázszállítások 2024-ben meghaladták a szerződéses mennyiséget, és a vezeték tervezett szállítási kapacitását teljes mértékben kihasználták, ami okot ad arra, hogy joggal higgyük, a Kínába irányuló gázszállítások 2025-ben is meg fogják haladni a szerződéses kötelezettségeket.
Forrás: China Chamber of Commerce to the EU
