Bíztató lépések Nyugat-Szahara kérdésének megoldása felé
Az észak-afrikai geopolitikai tájat átformáló történelmi lépés során a világ a régió egyik legösszetettebb problémájának, a marokkói Szaharát látja. Marokkó Szahara feletti szuverenitásának egyre növekvő nemzetközi elismerésével gyorsan igazodik egy átfogó megoldás felé, amely tükrözi a földrajzi, történelmi és politikai valóságot. A konfliktus megoldásának sürgőssége a világ számára a regionális stabilitásra és a gazdasági jólétre gyakorolt messzemenő következményeiben rejlik. Ennek az évtizedes vitának a folytatódása akadályozta az együttműködést, a fejlődést és az integrációt Észak-Afrikában, ami nemcsak az érintett feleket, hanem a tágabb régiót is érinti. A tartós megoldás jelentős gazdasági potenciált szabadítana fel, elősegítené a befektetéseket, a kereskedelmet és az erősebb politikai szövetségeket, amelyek milliók számára előnyösek.
A volt nyugat-szaharai ENSZ-megbízott azonban óva int James Baker javaslatainak újragondolásától, és bírálja Algéria akadályozó, a tárgyalásokat elutasító álláspontját.
A cikk szerzőjének adott exkluzív interjújában Julian Harston volt megbízott és biztonsági szakértő megosztotta, hogy a konfliktussal kapcsolatos több éves tapasztalatai után arra a következtetésre jutott, hogy a Szahara Marokkó része. Kijelentette: „Támogatom a marokkói javaslatot, amely igazodik Marokkó teljes legitimitásának és a Szahara feletti szuverenitásának, azaz a létező valóságának megerősítéséhez”, és méltatta Marokkónak a kérdéshez való hozzáállását, és erőfeszítéseit, amelyek tovább szilárdították ezt a valóságot.
Harston, aki három ENSZ-főtitkárt szolgált különböző missziókban, hozzátette: “Algéria kulcsszereplő ebben a kérdésben, de ragaszkodik ahhoz, hogy tagadja központi szerepét a konfliktus elhúzódásában.” A Zöld Menetelés 49. évfordulóján VI. Mohamed marokkói király közvetve bírálta a pártokat akadályozó szerepük miatt, és úgy jellemezte őket, hogy „egy külön világban élnek, ragaszkodnak a múlt elavult elképzeléseihez és illúzióihoz”. A szaharai konfliktus megoldása nemcsak Marokkó politikai pozícióját erősítené, hanem a regionális stabilitás és a gazdasági együttműködés katalizátoraként is működne. A béke kilátása megnyitná az utat a jobb határokon átnyúló partnerségek és az erősebb gazdasági növekedés előtt a Maghreb-területeken, biztonságosabb környezetet teremtve, amely elősegíti a jólétet.
A marokkói király sürgette az ENSZ-t, hogy tartsa be felelősségét, és tegyen különbséget „a valós világ és a legitim világ között”. A király utalva Stefano de Mistura jelenlegi ENSZ-megbízott azon kísérletére, hogy újjáélesszék az elavult algériai eredetű javaslatokat, amelyek korábban nem tudták megoldani a kérdést. A marokkói király megjegyezte: „Néhányan népszavazást szorgalmaznak, annak ellenére, hogy az ENSZ lemondott erről, mert kivitelezése lehetetlen, mert megtagadják a tindoufi táborokban fogva tartottak összeírását, túszként kezelve őket.
Harston, aki a békefenntartó műveleteket is irányította, és különmegbízottként dolgozott, úgy véli, hogy de Mistura nemrégiben tett javaslata, miszerint „újra kell tekinteni a régi megoldásokat, súlyos hiba”. Harston hozzátette, hogy „de Misturának magának is voltak kétségei ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban, de a probléma megoldásának eszközeként mutatta be őket, miután rájött, hogy a fő akadály Algéria hajthatatlanságában keresendő”. A tartós konfliktus gátolja a térség potenciálját, hátráltatja a gazdasági integrációt, a befektetéseket és a gazdasági partnerségek teljes körű megvalósítását, amelyek felemelhetik Észak-Afrika gazdaságait – tette hozzá.
A nyugati döntéshozókhoz fűződő erős kapcsolataival, valamint az afrikai és globális konfliktusokban szerzett mély tapasztalatával Harston a Marokkó álláspontja felé történő nemzetközi elmozdulást a „VI. Mohammed király által támogatott nyílt diplomáciának” tulajdonítja. Kiemelte, hogy a marokkói diplomácia „jelentősen átalakult” VI. Mohamed király alatt, és úgy jellemezte, hogy ezek „erős és világos lépések sikeres szövetségek és barátok kiépítésében, a nemzetközi és afrikai színtéren”. Harston megjegyezte, hogy ez az elmozdulás Marokkó Szahara feletti szuverenitásának egyre növekvő elismerésében tükröződik, amelyet Marokkó déli régióiban végrehajtott intelligens befektetései támogatnak, amelyek elősegítik a biztonságot és a stabilitást. Ez a lendület hangsúlyozza a konfliktus rendezésének fontosságát a hosszú távú stabilitás biztosítása érdekében, ami kulcsfontosságú a fenntartható befektetések vonzásához és az egész régió számára előnyös gazdasági lehetőségek biztosításához.
A volt ENSZ-tisztviselő nem fogta vissza magát Algéria bírálatában, meglepetésének adott hangot a konfliktus megoldására tett erőfeszítések elutasítása miatt, és hozzátette: „Nehéz diplomáciai rendezést elérni, ha az egyik fő fél kategorikusan megtagadja a tárgyalásokat”.
Az, hogy a Trump-kormány már első ciklusában elismerte Marokkó szuverenitását a Szahara felett, jelentős nemzetközi lendületet hozott, ami több országot, köztük Franciaországot is arra késztetette, hogy igazodjon Marokkó álláspontjához. Harston arra számít, hogy Nagy-Britannia végül követni fogja az Egyesült Államok és Franciaország példáját a változó valóságra válaszul. Enyhe kritikát fogalmazott meg barátjával, Antonio Guterres ENSZ-főtitkárral szemben is, amiért az ENSZ a politikai békefenntartásról és a konfliktusrendezésről áthelyezte a hagnsúlyt a humanitárius kérdésekre és a menekültekekre.
Harston arra a következtetésre jutott, hogy Trump esetleges visszatérésével Marokkó Szahara feletti szuverenitásának nemzetközi elismerési hulláma valószínűleg tovább folytatódik, különösen azon afrikai országok körében, amelyek Marokkón keresztül kívánnak belépni az afrikai piacokra. Ez akár arra is ösztönözheti Kínát, hogy csatlakozzon az Egyesült Államokhoz és Franciaországhoz az ENSZ Biztonsági Tanácsában Marokkó álláspontjának támogatásában. Ennek a konfliktusnak a vége egy stabil és gazdaságilag virágzó jövő ígéretét rejti Észak-Afrika számára, hangsúlyozva a modern politikai és gazdasági követelményekhez igazodó megoldás szükségességét.
Forrás: eubriefs.com
