Biztosjelölti meghallgatások: folyik a konzervatív, keresztény jelöltek keresztre feszítése Európa nagy Halottas Házában
Az Európa-barátnak hazudott balliberális pártcsoportok könnyedén dobálóznak a jelzőkkel. Számukra rajtuk kívül mindenki fasiszta, akik tőlük jobbra állnak. Az olasz Raffaele Fitto, az Európai Bizottság reformokért és kohéziós politikáért felelős ügyvezető alelnök-jelöltje meghallgatásán a baloldali támadások össztűzébe került. A magukról megfeledkezett balliberális képviselők a megbélyegzésétől sem riadtak vissza. „Újfasiszta” miniszter – hangoztatták egyre, csupán csak azért, mert a liberális baloldal nem tudja elfogadni, hogy egy konzervatív politikus kapjon vezető helyet az EU végrehajtó testületében.
A baloldali pártok – különösen a szociáldemokrata S&D – ismételten azzal fenyegetőztek, hogy felrobbantják az egész meghallgatási folyamatot, ha Ursula von der Leyen megválasztott elnök nem vonja vissza Fitto elnökhelyettesi jelölését. Von der Leyen azért ajánlotta Fittónak ezt a posztot, mert miután alaposan becsapta és cserben hagyta, most megpróbálja helyrehozni feszült kapcsolatát Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel. Nos, nem azért, mintha megszánta volna az olasz miniszterelnöknőt – akit szívből gyűlöl – csupán azért, hogy bebiztosítsa magát, amennyiben az EPP-je a jobboldali pártok segítségével nem rendelkezne elég szavazattal abban az esteben, ha a szocialisták és a zöldek ismét ellene fordulnak.
„Ön a neofasisztáktól nem zárkózott el” – vetette a szemére Fittónak Ana Miranda Paz, a spanyol zöld európai parlamenti képviselő, Fitto nemzeti konzervatív kormánypártjára, az Olasz Testvérekre (FdI) utalva.
„Mivel a szélsőjobb egyre inkább teret nyer Európa-szerte, biztosjelöltként ön ennek a neofasiszta ideológiának a szimbóluma” – folytatta Miranda Paz. – Valóban alkalmas ezek után erre a szerepre a háttere alapján? Fitto volt olyan finom és nem vágott vissza azzal, hogy a balliberálisok mindenütt fasisztát látnak, kivéve, ha tükörbe néznek. Fitto csak annyit mondott válaszul: „Nem tudom, mi az elképzelése a „fasizmusról”, de a fasizmus nem ez.”
Természetesen Dobrev Klára is bedobta magát, végre belerúghatott egy konzervatívba, és örömmel tette. Természetesen azt vetette a szemére – óh, jaj – hogy a jelőlt ki mer állni Lengyelország és Magyarország kormánya mellett, ezért biztos nem támogatná az Európai Bizottság hazug és aljas jogállamisági harcait a magyar konzervatív kormány ellen, beleértve a 7. cikkely alkalmazását a pénzeszközök befagyasztására és tagsági jogainak felfüggesztésére, ha ez szóba kerül.
„Giorgia Meloni kormánya is hamarosan hasonló helyzetben” – mondta Dobrev kárörvendően vigyorogva. – Ebben az esetben ki mellé fog állni? Fotto Dobrev megjegyzésének utolsó részét bölcsen szó nélkül hagyta.
Így folyik itt a brüsszeli nagy Halottas Házban a konzervatív, keresztény politikusok keresztre feszítése.
Barcs Endre
