Emmanuel Macron uralkodásának fájdalmas végére készül
A köztársasági elnök hármas kihívás előtt áll: életben maradni a jelenlegi miniszterelnökével, kibékülni politikai családjával, és újra kapcsolatba lépni a franciákkal. Mindeközben azért küzd, hogy ne csússzon bele a politikai bomlás futóhomokjába.
Miközben Emmanuel Macront fenségesen fogadta Rabatban VI. Mohamed marokkói király, a Le Figaro közölt egy Verian-Epoka-felmérést, amely a köztársasági elnök népszerűségének látványos zuhanását (17%) regisztrálta, ami alacsonyabb, mint a „sárga mellényesek” válságának idején. Macron úr népszerűtlenebb, mint valaha, és uralkodásának véget nem érő, fájdalmas végére készül.
Pedig a nemzetgyűlés sikertelen feloszlatása óta, amely lassú méregként hat, úgy tűnik, minden kicsúszik a kezéből. Az elnök hármas kihívással találja magát szemben: létezni a miniszterelnökével szemben, aki kezdi megvetni a lábát; visszaszerezni korábbi többségét, amelyet traumatizált a Képviselőház feloszlatásáról szóló döntésével; és újra kapcsolatba lépni a franciákkal, miközben megőrizni a mérleget, amelyet az adósság árnyékába vezet, amely adósság 2017 óta közel 1000 milliárd euróval nőtt.
Egyelőre tapogatózik, furcsán távolinak tűnik, mintha nem lenne a helyzet magaslatán. Négy hónappal a parlamenti választásokon elszenvedett veresége után nincs más választása, mint visszavonulni és eltűnni a nemzetközi színpadról. Belpolitikai téren Macron két tűz közé szorult: egyrészt szüksége van Michel Barnier miniszterelnök sikerére, mert kudarca nyomást gyakorolna Macronra is, másrészt bosszantják költségvetési döntései, és nehezen fogadja el, hogy a reflektorfény az Elysée-palotából Matignonba került.
A kormányügyekben kevésbé érintett államfő csendben ellentámadásba lendül. Mindenkinek, akivel találkozik, azt mondja, hogy ez a kormány „nem az övé”, elfelejtve, hogy a miniszteri posztok felét az ő politikai családja tölti be. Ugyanakkor soha nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy közvetlenül vagy közvetve hallassa a véleményét, azt a benyomást keltve, hogy a kormány ellen játszik.
Forrás: le Monde
