91 éves korában elhunyt Quincy Jones, zenei titán és szórakoztatóipari ikon

Meghalt Quincy Jones, a zeneszerző és producer, aki Ray Charlestól Frank Sinatrán át Michael Jacksonig mindenki felvételét ízlésesre csiszolta. 91 éves volt. Jones vasárnap este halt meg a kaliforniai Bel Airben lévő otthonában, gyermekei, testvérei és más családtagjai körében – közölte publicistája a CNN-nek adott nyilatkozatában.

„Ma este teljes, de megtört szívvel kell megosztanunk a hírt, hogy édesapánk és testvérünk, Quincy Jones elhunyt” – áll a Jones család közleményében. „És bár ez egy hihetetlen veszteség a családunk számára, ünnepeljük azt a nagyszerű életet, amit élt, és tudjuk, hogy soha nem lesz még egy olyan, mint ő. Ő valóban egyedülálló volt, és nagyon fog hiányozni nekünk; vigaszt és hatalmas büszkeséget jelent számunkra, hogy a szeretetet és az örömöt, ami lényének lényege volt, megosztotta a világgal mindazt, amit alkotott. Zenéjén és határtalan szeretetén keresztül Quincy Jones szíve az örökkévalóságig fog dobogni.”

A neves jazz- és popzenész, Jones emellett termékeny, műfajokon átívelő hangszerelő, karmester, lemezkiadó-vezető és polgárjogi szószóló is volt. Tehetsége és lendülete szinte páratlan karriert futott be a szórakoztatóiparban.

Hosszú és változatos munkásságának listáján szerepel az Oscar-díjas „In the Heat of the Night” című film zenéjének megkomponálása, Michael Jackson „Thriller” című kasszasiker albumának producere, és több tucat pop- és rocksztár összegyűjtése az 1985-ös „We Are the World” című jótékonysági kislemez felvételéhez.

A Chicagóban ács apától és mentális betegségben szenvedő anyától született Jones korán megszerette a zenét, és zongorázni kezdett. Családja végül a washingtoni Seattle-be költözött, és Jones a híres kürtművésztől, Clark Terrytől kezdett órákat venni.

Megismerkedett és közeli barátságot kötött egy akkor még ismeretlen zongoristával, Ray Charles-szal. A páros egy életre szóló barátságot kötött. A tizenéves Jones jazz-zenekarokkal kezdett el fellépni, és zeneszerzői és hangszerelői tehetségére felfigyelt Lionel Hampton zenekarvezető.

Jones mindössze 15 éves volt, amikor Hampton meghívta, hogy turnézzon az együttessel, aminek Hampton felesége, Gladys azonnal gátat szabott.

„Amikor felszálltam a zenekari buszra, Gladys felállt és azt mondta: „Hamp, mit keres ez a gyerek a buszon?”. emlékezett vissza Jones a National Endowment for Artsnak adott interjújában. „És én nagyon feldúlt voltam. Erre ő: ‘Szedd le innen. Menjen vissza az iskolába. Majd később felhívjuk, amikor kijárta az iskolát”. Jones megfogadta a tanácsát, befejezte az iskolát, és ösztöndíjat nyert a bostoni Schillinger House-ba (a mai Berklee College of Music), ahol 1951-ben diplomázott.

A diploma megszerzése után Hamptonnal és zenekarával indult turnéra.

Így kezdődött Jones mesés karrierje, amely hamarosan olyan legendáknak készített hangszereléseket és lemezfelvételeket, mint Count Basie, Duke Ellington, Sarah Vaughan és barátja, Ray Charles. Lionel Hampton zenekarvezető, Dizzy Gillespie trombitás és más óriások szintén a fiatal Jonest hívták európai turnéikra.

1961-ben Jones-t a Mercury Records alkalmazta, mint művész- és repertoárigazgatót. Három évvel később történelmet írt, amikor alelnökké léptették elő, és ezzel ő lett az első afroamerikai férfi, aki ilyen pozíciót töltött be egy fehér tulajdonú lemezkiadónál.

Első popslágerét Leslie Gore 1963-as „It’s My Party” című kislemezével aratta, amely az első helyig jutott. Jones olyanokkal is dolgozott együtt, mint Frank Sinatra és Peggy Lee a kiadónál töltött ideje alatt.

Ugyanebben az évben kapta meg az első Grammy-díjat a sok közül, az elsőt a Count Basie Band „I Can’t Stop Loving You” című dalának feldolgozásáért. Az 1960-as években Jones olyan zeneszámokat is komponált, mint az „In The Heat of the Night” és a „In Cold Blood”.

1969-től 1981-ig az A & M Recordsnál dolgozott, majd megalapította saját lemezkiadóját, a Qwest-et. 1982-ben Jones egyik leghíresebb együttműködése volt, amikor Michael Jackson „Thriller” című bestseller albumának producere volt.

Három évvel később Jacksont és számos más sztárt hívott segítségül a „We Are the World” című jótékonysági kislemezhez. Ugyanebben az évben a filmvásznon is sikert aratott a Steven Spielberg által rendezett „The Color Purple” című film producere volt.

Jones a képernyőn is sikert aratott a „The Fresh Prince of Bel-Air” című tévésorozattal, amelynek főszereplője a tanítványa, Will Smith volt. Jones 1993-ban belevetette magát a publikálás világába, amikor megalapította a Vibe című zenei/kulturális magazint, amelyet 2006-ban eladott.

Egy 1974-ben bekövetkezett agyi aneurizma miatt Jones átmenetileg csökkentette munkaterhelését, és a családjával való foglalkozásra összpontosított. Az évek során három házasságot kötött és hét gyermeket nevelt öt különböző nőtől. Jones 1957 és 1966 között volt házas középiskolai szerelmével, Jeri Caldwell-lel, a párnak egy lánya született, Jolie. 1967-ben feleségül vette Ulla Andersson svéd modellt, és két gyermekük született, Martina és Quincy Jones III, mielőtt 1974-ben elváltak.

Ugyanebben az évben Jones feleségül vette Peggy Lipton színésznőt, a házasság 1990-ig tartott, és két lányuk született, Rashida Jones és Kidada Jones színésznők. Volt még egy lánya, Rachel, Carol Reynolds táncosnőtől, és egy lánya – Kenya Kinski-Jones divatmodell – Nastassja Kinski színésznőtől.

Jones a későbbi éveiben sem személyesen, sem szakmailag nem lassított. 2014-ben ő készítette a „Keep on Keepin’ On” című dokumentumfilmet mentoráról, a jazztrombitás Clark Terryről.

Saját karrierjére reflektálva abban az évben Jones így nyilatkozott a Rolling Stone-nak: „80 éves koromig nem is gondoltam rá, de áldás volt számomra, hogy Amerika történetének minden jelentős zenei sztárjával dolgozhattam – beleértve Louis Armstrongot is”. „Ezt nem lehet megtervezni” – mondta Jones. „Nem mondhatod azt, hogy ‘Mr. Sinatra, szeretnék önnel dolgozni’. Nem. Meg kell várnod, amíg ő hív téged.”

Forrás: CNN