A liberalizmus halálával az Európai Parlament szükségszerűen egyre inkább jobbra tolódik
Az Európai Parlamentben a jobboldal és a szélsőjobboldal közeledésének jelei aggasztják a baloldalt és a centrumot, amely pártcsoportok attól tartanak, hogy a következő öt évben valószínűleg az „alternatív többségnek” lesz a súlya. Az Európai Parlamentben hagyományosan a jobbközép és balközép többség adja meg az alaphangot. Ez a többség azonban lassan kezd szétesni.
A június 9-i európai parlamenti választások alapvetően megváltoztatták az Európai Parlament erőviszonyait. Az Európai Néppárt, a jobbközép politikai család 188 képviselőjével a legnagyobb erő az európai parlamentben, és most már egyedül áll a politikai játszma középpontjában. Elméletileg most már elkerülheti a centristákkal, szociáldemokratákkal és zöldekkel kötött „nagy-koalíciót”, és a szélsőjobb felé fordulhat.
A szélsőjobboldalnak 187 megválasztott képviselője van (a 720-ból), azaz a képviselőházi helyek negyede, és három csoportra oszlik: A Hazafiak Európáért, amelyhez Marine Le Pen RN-je és a magyar Fidesz Orbán Viktorral; az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), ahol Giorgia Meloni olasz tanácsi elnök posztfasiszta Fratelli d’Italia pártja a lengyel PiS-hez és Marion Maréchal barátaihoz dörgölőzik; és végül a kis csoport, a Szuverén Nemzetek Európája (ENS), amelyet a német AfD ural.
És az EPP már nem habozik, hogy a jobboldallal, szélsőjobbal összefogva előre mozdítsa elképzeléseit. Ez a „flörtölés” a jobboldallal és a szélsőjobboldallal aggasztja a francia EP képviselőket . „Az Európai Parlament alaposan megváltozott, és a szélsőbal és a szélsőjobb erői sokkal fontosabbá váltak” – jegyzi meg Benoit Cassart (MR/Renew) európai parlamenti képviselő. „Korábban a Renewnek lehetett baloldali többsége, jobboldali többsége, és mégis nagyon demokratikus párt volt. Ma, a bekövetkezett választási eltolódás miatt az EPP az, amely többé-kevésbé ebben a sarkalatos szerepben van, akár a tőle balra lévő demokratikus pártok után megy, akár, és megvan a lehetősége – és ez az, ami aggaszt minket -, hogy néha a tőle jobbra lévő szélsőségesebb pártok után menjen.”
Marc Lazar, a franciaországi Sciences-Po és a római Luiss Egyetem professzora szerint a szélsőségek felé való elmozdulás már az Európai Néppárt (EPP) tagjai részéről is megfigyelhető, „akik közül sokan most a három szélsőjobboldali csoport bevándorlással kapcsolatos témákat veszik át”. Younous Omarjee francia EP-képviselő (LFI, radikális baloldal), a Parlament 14 alelnökének egyike szerint „a jobboldal szövetsége, amelyet több országban látunk, a Parlamentben is kialakulóban van”.
„Ha megnézzük a plenáris ülések napirendjeit a nyári szünet óta, a migráció kérdéséről, a politikák szigorításáról, a határbiztonságról, a migrációs politika külsősítéseiről stb. folytak viták” – teszi hozzá Saskia Bricmont. Az Ecolo EP-képviselője megjegyzi, hogy a jobboldal és a szélsőjobb most erőlteti a napirendjét, mivel „a migránsok valóban a kedvenc témájuk”.
Forrás: RTBF
