A szélsőjobboldali “venezuelai többség” új erőviszonyokat jelez az Európai Parlamentben
Mi is a „venezuelai többség”? A politikai spektrum jobb- és szélsőjobboldalán elhelyezkedő politikai frakciók laza szövetsége ellentmondásos módon szavazatokat elrabolni az Európai Parlamentben, mindössze négy hónappal a széles körben a centrum győzelmeként értelmezett európai választások után.
A kérdés a törvényhozás legnagyobb frakciójának, a jobbközép Európai Néppártnak (EPP) és a tőle jobbra álló alternatív koalíciónak a szövetségben való összefogása. Ez a flörtölés az EPP hagyományos szövetségeseit dühíti, különösen, mivel közeleg a maratoni parlamenti meghallgatás az új biztosok névsoráról, akik közül sokan a jobbközéphez tartoznak.
„A [Manfred] Weber néppárti vezető által játszott játék veszélyes és káros az uniós projekt fenntarthatóságára nézve” – mondta Giacomo Filibeck, az Európai Szocialisták Pártjának főtitkára.
„Amiben a [három [centrista] családhoz tartozó] miniszterelnökök júniusban megegyeztek, az az Európa-párti többség volt, amivel támogatják az uniós intézmények következő mandátumát, de az Európa-párti álláspont azt jelenti, hogy meg kell védeni a közös értékeinket, és nem szabad hagyni, hogy a radikális jobboldali álláspontok átvegyék a hatalmat a politikaformálásban” – mondta Filibeck.
A „venezuelai többség” kifejezés az Európai Parlament múlt havi, az ottani elnökválasztás eredményével kapcsolatos vitatott szavazásból ered. Az Európai Néppárt többször nem szavazott együtt főáramú partnereivel. Nem szavazott együtt hagyományos partnereivel, amikor arról volt szó hogyan reagáljon az Európai Unió a venezuelai vitatott választásokra, ki kapja meg az EU emberi jogi díját, vagy akkor, amikor arról volt szó, hogyan folytassanak parlamenti meghallgatásokat a blokk következő biztosairól.
Ilyen kérdésekben a jobbközép csoportok, például Giorgia Meloni olasz miniszterelnök Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) nevű csoportjának segítségével, vagy akár az Orbán Viktor magyar miniszterelnök által vezetett Hazafiak Európáért szélsőjobboldali támogatásával egyre inkább maga határozza meg az Európai Parlament a napirendjét.
Nem meglepő, hogy az EPP hajlandó összefogni Meloni ECR-jének egyes részeivel, miután az idei kampány során megnyitotta az ajtót a szavazatok szerinti együttműködésre. Meloni biztosjelöltje, Raffaele Fitto várhatóan komoly támogatást kap az EPP-től a november 12-i parlamenti meghallgatásán.
Az EPP jobbra tolódása azonban messzebbre ment annál, mint hogy pusztán együttműködjön az ECR-vel.
Egy múlt heti szavazáson számos néppárti törvényhozó, köztük Weber is, támogatta a szélsőjobboldali szuverenisták költségvetési módosításait, amelyekben felszólították az EU-t, hogy finanszírozza a migránsok EU-ba való belépésének megakadályozására szolgáló kerítéseket, és hozzon létre kitoloncolási táborokat az Európán kívüli menedékkérők számára.
A szavazások, bár aligha voltak szélsőségesebbek, mint a migrációról szóló jelenlegi brüsszeli főáramú vita, mégis ritka eseménynek számítottak, mivel az EPP – és más centrista frakciók – általában nem hivatalos kordon sanitaire-t alkalmaznak a szélsőjobboldal nagy részével való együttműködésre.
„A német és a nemzetközi mainstream média úgy vélte, hogy nem tudunk befolyást gyakorolni az EU Parlamentjében. Ma bebizonyítottuk, hogy tévedtek” – írta René Aust, a Szuverén Nemzetek Európája vezetője, az Alternatíva Németországért párt európai parlamenti képviselője az X-en.
Forrás: Politico
