A Nemzeti Konzervativizmus szelleme járja be Európát!
A klasszikus liberalizmus halott, ahogy halottak azok a kísérletek, amelyek megpróbálták életre kelteni. A „libertarianizmus” a „kozmopolitizmus” („világpolgári szemlélet”) amely izmusok az egyén teljes szabadságát biztosították volna a társadalommal szemben a szemétdombra került, ahogy a napjaink nagyhatalmi csatározásai ugyancsak darabokra szaggatták a „globalizmust.” Azt kell tapasztalnunk, hogy a valamikor progresszív, az egyén fejlődését elősegítő liberalizmus önmaga ellenségé vált, az Egyesült Államokban megszülte a fasiszta woke-liberalizmust, míg az Európai Unió a nemzetek feletti federalizmus erőltetésével liberális fasizmusba csúszott, búcsút mondva a demokráciának, központi irányítási , szovjet típusú rendszert vezetett be.
Az Egyesült Államokban kétségbeejtő a helyzet, a woke-liberalizmus fojtogatóan rátelepedett az amerikai társadalomra, szinte általánosan elfogadottá vált az amerikai egyetemeken, a médiában, a szórakoztatóiparban, a nagy technológiai cégeknél, a jogban, a közigazgatási államapparátusban, számos állami és helyi bürokráciában, valamint a hadsereg és a hírszerző ügynökségek vezetésében.
Azok a józanok, akiket nem fertőzött meg ez az önmagából kifordult liberalizmus riadtan nézik, hogy a hagyományos hitet, intézményeket és szabadságjogokat fokozatosan aláássák és szemen köpik.
Az Európai Unióban a nemzetállamok szuverenitásának semmibevételével, az Európai Bizottság lopakodó hatalomátvételével, amellyel a nemzetek fölé sikerült kerülnie, immár egy szovjet típusú politbüro alakult ki, Központi Bizottságának élé Ursula von der Leyennel. A Központi Bizottság direktívákkal uralkodik a szuverenitásukat nagyrészben elvesztett nemzetek felett, oly módon, hogy az Európai Parlamentben lévő ügynökeikkel politikai hadjáratot indít a „fegyelmezetlen”, a központi politikai parancsot nem követő tagország ellen. Ebben az Európai Bíróság is segítségére van, amely a liberális fasiszta központosított szellemben igencsak örömmel hoz ítéletet minden egyén törekvés ellen, magas összegű bírságot kiszabva.
Mivel az Európai Unió központosított uralma eddig egyeduralkodó, azaz totális volt, ezért fejlődött ki a belterjes, önfeladó követésre épülő diktatúra, azaz a liberális fasizmus, ami jelenlegi állapotában éppen összedönteni készül a szuverén államok nemzeti együttműködésre épülő, népek Európáját, magát az Európai Uniót.
Az utolsó pillanatban azonban Európában is megjelent a nemzeti konzervatív irányzat. A nemzeti konzervativizmus, a NatCon-politikák a woke-liberálisok lakájmédiája által földbe taposott Donald Trump elnöksége alatt kezdtek kialakulni. Talán első hivatalos megnyilvánulásának tekinthetjük a 2017-ben megszületett amerikai nemzetbiztonsági stratégiai dokumentumot, amely külön hangsúlyt helyez az „amerikai szuverenitás megerősítésére” és a reális nemzeti érdekeket hangsúlyozta a nemzetközi intézményekhez és globális szabályokhoz való ragaszkodás helyett.
A nemzeti konzervatív, azaz NatCon elmélet a demokratikus nemzetállamok szuverenitását részesíti előnyben a nemzetközi intézmények tekintélyével szemben; az alkotmányos jogállamiságot a bírák és adminisztrátorok oligarchikus uralmával szemben, a szabad gazdaságot, amely nem helyezi az elvont laissez faire elméleteket a konkrét nemzeti érdekek fölé, az erkölcsi rendet, amely tiszteli Istent és a vallást, a liberális individualista szemlélet helyett kiáll a hagyományos család mellett, és a gyermeknevelést helyezi előtérbe- A NatCon számára az oktatáspolitika mindenek előtt a hazafiság megerősítésére épül, ezért elutasítja a a globalista, kozmopolita oktatáspolitikát. Természetesen a nemzeti konzervatívoknak van mondanivalója a migrációról is, szigorúbb bevándorlás—politikát hirdetnek, ebben a kérdésben is a nemzeti érdekeket hangsúlyozzák.
A nemzeti konzervatívizmus progresszív, elutasítja a status quot , ezért megjelenését és küldetését „ellenforradalmi” tevékenységként is fel lehet fogni. Hitvallásukat a Nemzeti Konzervatív Elvi Nyilatkozatban fektették le, amely „riadtan” elítéli, hogy „a hagyományos hitet, intézményeket és szabadságjogokat … amelyeket szeretünk, fokozatosan aláássák és megdöntik”. A nyilatkozat a „hazafiságban és bátorságban, becsületben és hűségben, vallásban és bölcsességben, gyülekezetben és családban, férfiban és nőben, szombatban és szentben, valamint értelemben és igazságosságban” rejlő erények helyreállítására szólít fel, mint „szabadságunk, biztonságunk és jólétünk visszaszerzésének és fenntartásának előfeltételére”.
Barcs Endre
