“Ami megholt, föl nem támad…” avagy miért nem győzhet a magyar „baloldal”?

A hazai ellenzéket eddig csupán a szocialista rendszerből magukat átmentettek képezték, Gyurcsánytól, az úgynevezett politikai szakértőkön át a baloldali újságírókig. Ezek most a parlamentben, a tévé képernyőjén és a rádió hullámhosszain makacskodnak, abban a hiszemben, hogy amennyiben sikerül Orbánt megbuktatniuk, maguk kerülnek ismét hatalomra. Mekkora tévedés!  Ahogy a történelem túllépet a szocialista rendszeren, úgy lépett túl a volt szocialista politikusokon is. Nincs visszaút! Ezt a makacs Gyurcsány nem hajlandó tudomásul venni, és azt hiszi, ha politikáját szociáldemokratának nevezi, attól az lesz. Nem lesz az. Ausztriában még él a szociáldemokrácia, mert az nem a negyven év szocializmusán alapszik. Arra, hogy a hazai szocialista baloldal mennyire elveszítette létjogosultságát, arra jó példa hogy Németországban a baloldalt már a migránsok vezetik, akiknek nemhogy a szocializmushoz, de még Európához sem volt eddig közük. Az iráni  Sahra Wagenknecht pártja, születésétől számított mindössze hét hónap alatt a 2024. szeptember 1-jei  türingiai tartományi választáson 15,8 százalékot, míg a szászországi tartományi választáson 11,8 százalékot kapott. Sahra Wagenknecht pártja ezekkel az eredményekkel a pártok közti versengésben mindkét tartományban a harmadik helyet érte el, alaposan megelőzve a kormányzó közlekedésilámpa-koalíció mindhárom történelmi pártját.

Amíg Magyarországon egyfajta hazug és naiv nosztalgia tartja életben a történelem által már elbúcsúztatott szocialista ellenzéket, addig Európában már az a kérdés, hogy vajon a migránsok milyenné változtatják ősi földünket.

Barcs Endre