A pápának mindig igaza van, avagy hogyan torzította el a nők társadalomban betöltött szerepét a liberális diktatúra
Nagy a felháborodás a liberálisok körében, mert a pápa nem azt mondta, amit ők szerettek volna hallani. Márpedig a liberálisok nem tűrnek el az övéktől eltérő álláspontot a szabadgondolkodás megcsúfolásaként.
Történt, hogy jól felkészített liberális diákok levelet írtak neki és az egyháznak a nők alárendeltségében játszott szerepéről, az igazságtalan munkamegosztásról, sőt az aránytalan női szegénységnek a megerősítésében játszott történelmi szerepéről kérdezték. „Az egyház történelme során a nőket láthatatlanná tették” − olvasható a levélben. „Milyen helye van tehát a nőknek az egyházban?”
A pápa erre a a világ legtermészetesebb válaszát adta:
Egy nő Isten népén belül lány, nővér, anya.
Valamint, mint mondta, „a nőiesség a gyümölcsöző befogadásról, a tápláló és életadó odaadásról beszél nekünk”.
Na, jöttek is a korholások, az egyetem ezek után közleményében „determinisztikusnak és reduktívnak” nevezte a pápa álláspontját a nők társadalmi szerepéről. Egy diák véleménye szerint az egyházfő a nőket „leredukálja a szülő, anya, feleség szerepére, mindarra, amitől fel akarunk szabadulni”.
Ebből a kis epizódból világosan kitűnik, hogy mennyire eltorzult a liberalizmus, amely immár a nők ellenségévé vált miközben “szabaddá”akarják tenni őket. Úgy tesznek, minthe minden nő vágya a karrier, a férfias verseny, a másik nem feletti győzniakarás.
Pedig vannak nők a konzervatív oldalon is, akik úgy gondolkodnak, mint a pápa. Ráadásul a konzervatív női aktivisták létezése és működése nem új jelenség. A jobboldali társadalmi mozgalmak központi szereplőiként a konzervatív nők politikailag ugyanolyan régóta aktívak, mint a feministák és támogatóik, és maguk is olyan célokat szorgalmaztak, mint a női választójog, az egyenlő bérezés, az egyenlő jogok módosítása és a legalizált abortusz. A nők társadalomban betöltött szerepét tehát nemcsak a kommunisták és utodaik a liberálisok alakították, e szerep teljes megértése egyszerűen nem lehetséges annak a sokféle módszernek a felismerése nélkül, ahogyan a konzervatív nők a politikai szerepvállalás és a politikai viták határait eltolták, átformálták és feszegették.
Amennyiben az amerikai konzervatív nemzeti nőszervezetek munkásságát vesszük górcső alá, akkor kitűnő betekintést kapunk a jobboldali nők erőfeszítéseibe és az amerikai társadalomra gyakorolt hatásaiba. Az olyan régebbi csoportok mellett, mint a Concerned Women for America, a Republikánus Nők Nemzeti Szövetsége és az Eagle Forum, egy sor újabb szervezet vált ismertté – köztük a Független Női Fórum, a Clare Boothe Luce Policy Institute, a Network of Enlightened Women, a Smart Girl Politics és a Susan B. Anthony List.
Ezek a csoportok mindegyike bevált taktikát alkalmaz a liberális feminista állítások megkérdőjelezésére. A konzervatív nők tudatosan külön és láthatóan nőként szerveződnek. Szervezeteik viszont vezető pozíciókban és a médiában is pozícionálnak nőket, hogy kihívást intézzenek a liberéális feministákhoz, ezzel is bizonyítva, hogy ők is az amerikai nők nevében beszélnek és joggal képviselik őket.
A konzervatív női aktivizmus munkája és nyilvános retorikája kifejezetten antifeminista, és a konzervatív női csoportok tudatosan helyezkednek szembe olyan feminista szervezetekkel, mint a National Organization for Women és a Feminist Majority Foundation. Meg akarják mutatni, hogy a konzervatív nők szervezkedhetnek önmagukért, miközben identitásukban és céljaikban konzervatívok maradnak.
A nők politikai részvétele a jobboldalon megdönti azt a liberális hazugságot, hogy a konzervatívok egyszerűen arra ösztönzik a nőket, hogy „maradjanak otthon”. Bár igaz, hogy egyes konzervatív vezetők, mint például az Eagle Forum alapítója, Phyllis Schlafly úgy véli, hogy a nőknek életük bizonyos szakaszában elsősorban feleségnek és anyának kell lenniük, Schlafly és mások is azt vallják, hogy a nők otthoni életének nem kell elvonnia a politikai szerepvállalástól. Az olyan csoportok, mint a Concerned Women for America, azt állítják, hogy a nők erkölcsi kötelessége, hogy feleségként és anyaként harcoljanak a családjukért és védelmezzék azt.
Az amerikai konzervatív nőszervezetek még abban is egyediek, hogy munkájukat vallási küldetésként mutatják be tagjaik számára.
Barcs Endre
