Boldog 85. születésnapot Dion DiMucci
Dion (DiMucci) amerikai énekes és zeneszerző ma tölti be 85. életévét. A „Runaround Sue” című dallal 1961-ben első helyezést ért el.
Dion Bronxban, New York egyik kerületében született. Fiatalkorában Bronxban utcai bandák tagja volt. 1957-ben vette fel első lemezét, a The Chosen Few címűt, amely a Mohawk Records gondozásában jelent meg „Dion and the Timberlanes” néven. Dion külön énekelte a vokálokat, és soha nem találkozott a The Timberlanes-szel. 1958-ban három bronxi barátjával megalakította a Dion & the Belmonts nevű doo-wop együttest. Az „I Wonder Why” című dallal, első kislemezükkel a Laurie Recordsnál sikert arattak, amely 1958 nyarán a Billboard Hot 100-as listáján a 22. helyig jutott. Ezt követte a „No One Knows” (19. hely) és a „Don’t Pity Me” (40. hely). Legnagyobb slágerük az „A Teenager In Love” volt, amely a Hot 100-as lista 5. helyéig jutott.
Felléptek az American Bandstandben, 1959-ben pedig részt vettek a Winter Dance Party turnén, amelyen Buddy Holly, Ritchie Valens és a Big Bopper is fellépett. Amikor Buddy Holly bérelt egy repülőgépet, hogy Clear Lake-ből (Iowa) egy másik koncertre repüljön, Dion visszautasított egy helyet a gépen, mert túl magasnak tartotta a 36 dolláros árat. A gép lezuhant, és a négy utas – a pilóta, Buddy Holly, Ritchie Valens és J.P. Richardson (más néven The Big Bopper) – meghalt a balesetben.
1960-ban Dion és a Belmonts feloszlott. Dion szólóművészként folytatta. A doo-wopot maga mögött hagyta, és inkább rock ‘n’ roll és rhythm-and-blues énekesként profilálta magát. 1961-ben új slágereket szerzett a „Lonely Teenager”-rel és a „Runaround Sue”-val, amelyeket Ernie Marescával közösen írt. Az utóbbi kislemez (Laurie Records 3110) 1961. október 28-án a Billboard Hot 100 listájának élére került. Két hétig maradt az első helyen. Linda Laurie 1961 novemberében megjelentetett egy válaszdalt, a „Stay-at-home Sue” címűt.
A „Runaround Sue”-t a The Wanderer (Laurie 3115) című kislemez követte, amely a Hot 100-as lista második helyéig jutott. A Lovers Who Wander (Laurie 3123) 1962-ben a harmadik helyig jutott. [2]
1962 szeptemberében Dion a Columbia Recordshoz költözött. Ott újabb sikert aratott a Leiber & Stoller Ruby Baby című dalával (Billboard No. 2). Három filmben is szerepelt: Ten Girls Ago, Teenage Millionaire és Twist Around the Clock. De növekvő alkohol- és drogproblémái miatt az 1960-as évek közepén egy időre eltűnt a színpadról.
1969-ben újra megtalálta a zenélésbe vetett hitét, és visszatért a Laurie Recordshoz, ezúttal folkénekesként, saját anyagokkal és feldolgozásokkal, mint a „From Both Sides Now” és a „Purple Haze”. Az „Abraham, Martin & John” az Egyesült Államokban az öt legjobb sláger közé került.
Ezután a Warner Bros-hoz ment, ahol 1970-től négy albumot adott ki, amelyeken klasszikus énekes-dalszerzőként profilozta magát. A dalok józan hangszerelésűek voltak, és gyakran csak Dion szólalt meg gitárjával. Kereskedelmi szempontból ezek az albumok nem arattak nagy sikert.
1972-ben Dion és a Belmonts ismét összeállt egy újraegyesítő koncertre a New York-i Madison Square Gardenben.
1975-ben kiadták a Born to Be with You című stúdióalbumot, amelynek producere Phil Spector volt. Az előző albumokkal ellentétben ez pazar hangszerelésű volt. Az album végül nem jelent meg az Egyesült Államokban, de Nagy-Britanniában kiadták.
Az évtized végén Dion újjászületett keresztény lett, és a keresztény zenének szentelte magát, olyan albumokkal, mint az Only Jesus és az I Put Away My Idols.
1989-ben, abban az évben, amikor beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, Dion kiadta visszatérő albumát, a Yo Frankie-t, amelynek producere Dave Edmunds volt az Arista Recordsnál. Ugyanebben az évben közreműködött Lou Reed New York című albumán is. A következő évben megalakította a The Little Kings nevű zenekart, amellyel az Egyesült Államok keleti partvidékén turnézott.
Az 1990-es évek végén ismét áttért a katolikus hitre. 2000-ben kiadta a Déjà Nu című albumát, amelyen új dalokat rögzített, ugyanolyan technikával, mint az 1950-es és 1960-as évekbeli dalokat. Ezt a „vissza a gyökerekhez” irányzatot három hagyományos blues album követte: Bronx in Blue (2006), Son of Skip James (2007) és Tank Full of Blues (2012). A Bronx in Blue-t még Grammy-díjra is jelölték a „Legjobb tradicionális blues” kategóriában.
Forrás: Wikipedia
