Le Pen Barniera ereszthetné csahos kutyáit, de egyelőre kivár
Az V. Köztársaság hat évtizede alatt Franciaországban voltak az elnökhöz hű többségi kormányok, az elnökkel szemben álló többségi kormányok („kohabitáció”), és az elmúlt két évben kisebbségi kormányok, amelyek küzdöttek Emmanuel Macron elnök programjának megvalósításáért.
Most egy „független” miniszterelnök – a veterán jobbközép politikus Michel Barnier – kinevezésével az ország a múltba botlott. Kormánya pedig valószínűleg a Negyedik Köztársaság kavargó, instabil szövetségeihez fog visszanyúlni.
Barnier-nek a sokat szaggatott Nemzetgyűlésben nincs támogatottsága. Elméletileg – bár a gyakorlatban nem mindig – számíthat a saját jobbközép táborának 47 képviselőjére, Macron centrumtáborának 166 képviselőjére és legfeljebb 21 függetlenre. Ez azonban messze elmarad a kormányzáshoz szükséges 289 fős többségtől.
Ráadásul a 193 mandátummal rendelkező négypárti baloldali szövetség dühös, amiért Macron háttérbe szorította őket, miután az elnök nem volt hajlandó jelöltjüket, Lucie Castets-t kinevezni miniszterelnöknek. Most pedig bizalmatlansági indítványot kívánnak benyújtani, hogy megpróbálják megbuktatni a kormányt.
Ez Barnier túlélését a szélsőjobboldali ellenzéki vezető, Marine Le Pen személyes és politikai számításaihoz és szeszélyeihez köti, aki bármelyik pillanatban hozzáadhatja 142 képviselőházi szavazatát a baloldal 193 szavazatához, hogy olyan többség alakuljon ki, amely megbuktathatja a Barnier-kormányt.
A hétvégén Le Pen és legfőbb hadnagya, Jordan Bardella azt mondta a francia televíziónak, hogy a szélsőjobboldal nem akar hozzájárulni Franciaország „intézményi zűrzavarához és demokratikus káoszához”. Arról beszélt, hogy „az új kormányt a tettei alapján ítélik meg”, Barnier-t pedig „megfigyelés alatt álló miniszterelnöknek” nevezte. Közben más magas rangú Nemzeti Összefogás tisztségviselők arról beszéltek, hogy „magas árat követelnek” a passzív támogatásért.
Forrás: Politico
