Hogyan lopta el alattomban, puccsal Ursula von der Leyen a tagországok szuverenitásának azt a szeletét, amit az EU jogkör nem ruházott rá, miközben saját magát amerikai típusú elnöki jogkörrel látta el?
Az elmúlt években az EU válságainak sorozata az Európai Bizottság hatalmának alatomos, fű alatti bővülésével járt együtt. Az államadósság-válság, a menekültválság, a Brexit-szavazás, a Covid-19-járvány, az ukrajnai háború mind-mind az Európai Bizottság hatásköreinek bővüléséhez vezettek. Személyesen Ursula von der Leyen ezeket a válságokat ürügyként használta fel arra, hogy egy nemzetek feletti és centralizáltabb EU-t kovácsoljon.
Ugyanis e folyamat középpontjában Ursula von der Leyen áll. Ő különösen aktívan részt vett az EU kormányzásának átalakításában, amit a Politico egyszer úgy nevezett, hogy a végrehajtó hatalom szinte „amerikai elnöki stílusú felfogását” tette magáévá, és ami miatt von der Leyen Brüsszelben az „Ursula királynő” becenevet kapta.
Az MCC Brussels egyre több bizonyítékra és tudományos közleményre támaszkodva bizonyítja, hogy ez a szuverentitás elvonás többnyire alattomosan, a „hatáskörök fű alatti kúszásának” különböző formáin keresztül történt. Hivatalos szerződésmódosítások hiányában és a demokratikus vitán kívül a szuverenitásnak a nemzeti szintről a szupranacionális szintre történő, a demokratikus ellenőrzés és elszámoltathatóság rovására történő, mindent megváltoztató átruházásának lehettünk tanúi. Ezt nevezik a tudósok „lopakodó integrációnak”, „rejtett integrációnak”, vagy Perry Anderson politikai filozófus szavaival „puccsnak”.
Az MCC Brussels legújabbírása – „A csendes puccs: Az Európai Bizottság egyre szélesedő hatásköre és a demokráciára gyakorolt következményei” – azt vizsgálja, hogy az elmúlt tizenöt év különböző válságai hogyan gyorsították fel az EU átalakulását, különös tekintettel von der Leyen első elnöki ciklusára. A tanulmány bemutatja, hogy személyesen Von der Leyen hogyan használta fel a Covid-19 és az ukrajnai válságot arra, hogy „csendes puccsok” sorozatán keresztül a hatáskörök nemzeti szintről nemzetek feletti szintre történő kúszó átruházását hajtsa végre. Továbbá megvizsgálja a Bizottság és az Európai Tanács közötti hatalmi dinamika eltolódását, valamint azt a paradoxont, hogy ezt a folyamatot gyakran maguk a tagállamok miniszterelnökei támogatták, országuk szuverenitásának rovására. Végezetül aggodalmakat vet fel a nemzeti szuverenitás és a demokratikus elszámoltathatóság erodálódásával kapcsolatban, amit ez a folyamat magával hozott.
Nagy kérdés, hogy von der Leyen újraválasztása miatt egyáltalán meg lehet e kérdőjelezni az Európai Bizottság egyre szélesedő hatáskörét.
Forrás. MCC Brussels
