A Moldovai Köztársaság budapesti nagykövetségének furcsa viselkedése
Augusztus 6-án Budapestre érkezett Victoria Furtună Moldova volt korrupcióellenes ügyésze, aki az októberi választáson indul az ország elnöki posztjáért. Látogatásának a célja az volt, hogy találkozzon a magyar kormány tagjaival és fideszes képviselőkkel, hogy elmondja, messzemenően támogatja Orbán békemisszióját, hiszen Moldova, Magyarországhoz hasonlóan, szomszédos Ukrajnával, és ezért közös érdekünk a régió stabilitása, a nemzetközi közösségnek tehát fokoznia kell a konfliktus megoldására irányuló erőfeszítéseit, a felek közötti párbeszéd fenntartásával.
Eljött, hogy elmondja, hogy messzemenően támogatja hazája csatlakozását az Európai Unióhoz, de ahhoz az Unióhoz, amely hű eredeti elképzeléséhez, vagyis nem politikai, csupán gazdasági szövetség. Eljött, hogy reményét fejezze ki, hogy Magyarország, mint az EU Tanácsának jelenlegi elnöke, nemcsak megpróbálja az Európai Uniót az eredeti irányba terelni, hanem talán Magyarország igyekezete meghallgatásra is talál Európában. Éppen azért támogatja az Európai Parlament Hazafiak Európáért frakcióját, hiszen a gazdasági együttműködésen és a tagállamok szuverenitásának tiszteletben tartásán alapuló integrációs megközelítés összhangban van mindkét ország értékeivel és érdekeivel.
Azért jött, hogy szóljon arról, hogy a Moldovai Köztársaság és Magyarország közös keresztény értékeken alapul, amelyeknek alapja a család, ahol az apa férfi és az anya nő.
Victoria Furtună látogatása azonban visszhangtalan maradt és ebben komoly szerepe van a Moldovai Köztársaság budapesti nagykövetségének. Történt, hogy mint újságíró tudomást szereztem az ügyészasszony Budapestre érkezéséről, így nyomban a nagykövetséghez fordultam, hogy megtudjam programjának részleteit és azt lesz e találkozója a sajtóval, egyáltalán hogyan lehet kapcsolatba lépni vele. Előbb angol nyelven küldtem egy e-mailt, közölve, hogy szeretnék interjút készíteni vele, de erre nem érkezett felelet. Naivan arra gondoltam, talán nem tudnak angolul, elküldtem tehát az e-mailemet román nyelven is, amire szintén nem érkezett válasz. Így hát felhívtam a követséget, ahol egy férfi vette fel a kagylót, de miután én bemutatkoztam, ő nem tette, csak annyit mondott, hogy: megkaptam az e- méljeit. És, kérdeztem, mi a válasz? „Ha jönni akar, hát jöjjön, miket nem zavar” volt rossz angolsággal a válasz. Elképedtem, hiszen Victoria Furtună nem akárki. Kemény küzdelmeket kellett kiállnia mint ügyésznek csak azért, mert az ellenzéket képviseli. Számos támadás érte a kormányzati oldalról, vádolták sok mindennel, politikailag el akarták lehetetleníteni, de nem adta a fel a harcot és most sem adja.
A nagykövetség magatartása jól példázza, hogy annak ellenére, amit az Európai Bizottság állít miszerint „ Moldova jó úton halad a demokrácia és a jogállamiság megerősítésére irányuló reformtörekvéseivel” azt látjuk, hogy az ellenzéket még mindig ellenségnek tekintik, hogy az ellenzék nem kapja meg azt a lehetőséget, hogy képes legyen a maga érveit kifejteni. Jó példa erre a mostani látogatás is hiszen a nagykövetség magatartásának köszönhetően az előre megtervezett találkozók egy része kútba esett és a média sem volt képes érdemben foglalkozni a látogatással.
Barcs Endre
