90 éves korában elhunyt John Mayall, a brit blues-rock legenda és a Rock and Roll Hall of Fame 2024-es beiktatottja
John Mayall, akit gyakran a „brit blues keresztapjaként” emlegetnek, és akinek a 60-as évek végén és a 70-es évek elején működő zenekaraiban a korszak legjelentősebb rockhangszeresei játszottak, hétfőn elhunyt kaliforniai otthonában – derül ki a családja által a közösségi médiában közzétett közleményből. Életének 90. évében volt.
A részvétnyilvánításokat közzétevő rajongók és szervezetek között volt a Rock and Roll Hall of Fame is, amely októberben vette volna fel őt soraiba. Bár a szokásos szavazási fordulóban nem vett részt, a csarnok bizottsága idén őt választotta ki, hogy a Musical Influence Award (Zenei hatás díj) keretében vezessék be Alexis Kornerrel és Big Mama Thorntonnal együtt.
A család első közleményében nem közölték a halál okát, bár utaltak Mayall közelmúltbeli egészségügyi visszaesésére. „Nehéz szívvel tudatjuk a hírt, hogy John Mayall tegnap, 2024. július 22-én békésen elhunyt kaliforniai otthonában, szerető családja körében” – állt a közleményben. „Az egészségügyi problémák, amelyek arra kényszerítették Johnt, hogy befejezze epikus turnékarrierjét, végül békét hoztak a világ egyik legnagyobb road warriorjának”.
Mayall, akinek énekhangja a dzsesszel átitatott tenorhangján az amerikai énekes, Mose Allison erős hatása érződött, billentyűs hangszereken, szájharmonikán és alkalmanként gitáron vezette együttesét – amelyet legkorábbi megalakulásakor Blues Breakers vagy Bluebreakers néven ismertek -, és több tucat eredeti dalt írt. A zenekaraiba olyan legendákat vont be, mint Eric Clapton, Peter Green, Mick Taylor, Jack Bruce, John McVie, Mick Fleetwood és Aynsley Dunbar.
Amerikában talán a „Room to Move” című daláról volt a legismertebb, amely a ’70-es évek elején az FM rádió egyik alapdarabja volt. Ezt a dalt választotta Mayall a turnékarrierje befejezéseként, utolsó koncertje végén, amelyre 2022. március 26-án került sor a kaliforniai San Juan Capistranóban található Coach House-ban.
A blues mesterei közül sokan, akik Mayall előtt utat törtek, dicséretben részesítették őt, amiért a műfajt a reflektorfényben tartotta. „John Mayall, ő volt a fehér blues mestere” – mondta B.B. King, mondván, hogy ha ő és más brit zenészek aznem szentelték volna a bluesnak a magukat, akkor »sokunk, fekete zenészek Amerikában még mindig azt a poklot kapnák amit korábban«.
A zenészek tanúsították, mit jelentett Mayall-lal játszani. „Ami a blues-gitáros sideman létet illeti, a Bluesbreakers koncertje a csúcs. Ez a Mount Everest” – mondta Walter Trout. „Játszhatsz B.B. Kinggel vagy Buddy Guy-val, de egész este csak akkordokat fogsz játszani. Ez a fickó jellemez téged. Szólókat játszhatsz. Minden dal után kiabálja a nevedet, a színpad elejére visz, és hagyja, hogy énekelj. Helyet teremt neked a világban.”
„Azért választok zenészeket, mert az az, amit ők nyújtanak, és élvezem a munkájukat, és lehetőséget akarok adni nekik, hogy kifejezzék magukat, mert ezért veszem fel őket” – mondta Mayall a Blues Blastnek adott 2016-os interjújában. „Szóval élvezem a játékukat, és szerencsére zenekarvezetőként én választhatom ki, hogy kivel akarok játszani. Szóval, a saját zenei élvezeteimnek hódolok. … Az improvizáció a legfontosabb. Megvan a zenei darab struktúrája, aztán az adott este előadásának megfelelő irányba díszíted azt. Szóval ez mindig is az alapja volt mindannak, amit csináltam. Az egésznek az a lényege, hogy zenét hozol létre játék közben. Az improvizatív dolog a fő része. Felfedezed a zenét.”
Forrás: Variety
