Meghalt Jacques Delors, az Európai Bizottság korábbi elnöke
A párizsi, berlini és brüsszeli Jacques Delors Intézet munkatársai nagy szomorúsággal értesültek arról, hogy 2023. december 27-én elhunyt az az ember, akinek munkásságát büszkén támogatják, és aki az egység és szolidaritás Európájának szinonimája. Őszinte részvétüket fejezik ki feleségének, lányának és unokájának, valamint egész családjának, akik nagyon kedvesek voltak számára.
Velük együtt Európa egésze is gyászolja egyik legnagyobb építészének halálát. Az Európai Unió elveszíti “díszpolgárát”, amely megtiszteltetésben Jacques Delors osztozik Jean Monnet-val és Helmut Kohl-lal, akinek segített a német újraegyesítésben. Az egységes piac, az euró, Schengen, a bővítések és az Erasmus, valamint a kohéziós alapok, a szociális párbeszéd és a leghátrányosabb helyzetűeknek nyújtott támogatás: az európai integráció legnagyobb vívmányai mélyen összefonódnak az előrelátással, bátorsággal, meggyőződéssel, kitartással és fáradhatatlan erőfeszítésekkel, amelyek Jacques Delors tevékenységét jellemezték az Európai Bizottság élén töltött tíz éve alatt. Ezt a tevékenységet az ő háromirányú megközelítése szerint hajtotta végre: “Verseny, amely ösztönöz, együttműködés, amely erősít, és szolidaritás, amely egyesít”.
Eredményei az európai meggyőződésen alapulnak, amelyet Hannah Arendt e szavai alakítottak, amelyeket szívesen ismételgetett: “Megbocsátás és ígéret”, a kontinensünkön való közös munka feltételei. Mindig figyelemmel kísérte az egyesült Európa projektjének előrehaladását, aggódott a hibái miatt, siratta a távozásait, de fáradhatatlanul reménykedett az újjáéledésben, amelyet ma szükségesebbnek tartott, mint valaha.
Az európai építkezéshez való, az alapító atyákkal összhangban álló történelmi hozzájárulása mellett Jacques Delors nemes törekvéssé tette a politikai elkötelezettséget. Az Európai Parlament 1979-ben megválasztott tagjaként, majd François Mitterrand első ötéves ciklusának kezdetén francia gazdasági és pénzügyminiszterként (és rövidebb ideig Clichy polgármestereként) aktív és elkötelezett közszolga volt, aki rendületlenül bizonyította elkötelezettségét. Azzal, hogy az 1995-ös választásokon nem jelöltette magát a francia elnöki tisztségre, megerősítette a hatalomtól való szabadságát és azt az igényességet, amellyel annak gyakorlását szemlélte.
Forrás: Jacques Delors Institute
