Az uniós vezetők az európai populista áradattól való félelmükben felhígították a Green Deal-t
Abraham Lincoln mondása, miszerint az emberek egy részét mindig át lehet verni, az emberek egy részét néha, de soha nem az összes embert mindig, kissé közhelyes, de ettől még nem kevésbé igaz.
Amint arról a Politico is beszámolt, “a megújuló energiák fellendítésére és a károsanyag-kibocsátás csökkentésére szánt eurómilliárdok a megszűnés szélére kerültek, miután az EU vezetői azt javasolták, hogy helyette a bevándorlás és a védelmi erőfeszítések finanszírozására fordítsák őket”.
Elgondolkodtató, hogy vajon mi okozhatta ezt a szemléletváltást az EU vezetőiben, akik néhány hete még a szokásos “fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonását” javasolták a COP28 klímacsúcson.
Valószínűleg a közelgő választásokra vonatkozó jelenlegi közvélemény-kutatásokat nézik meg alaposabban, és kezdenek pánikba esni. Geert Wilders néhány héttel ezelőtti hollandiai választási győzelme után világossá vált, hogy a populista pártok ismét erősödnek. Németországban az AfD továbbra is felülmúlja a várakozásokat, és minden jel arra mutat, hogy a közelgő, 2024. júniusi európai parlamenti választásokon jelentősen megnő a szavazatarányuk:
Egy decemberi választókerületi elemzés Németország fekete (konzervatívok) és kék (AfD) színűre festett térképét mutatja. A német konzervatívok a bajor CSU és a CDU közös listájaként indulnak szövetségi szinten, és együtt 31 százalékon állnak. Külön-külön mérve azonban a CDU 24,5 százalékot, a CSU pedig 6,5 százalékot szerezne – így az AfD 25 százalékkal Németország legnépszerűbb egyéni pártja lenne.
A Zöldek jelenleg 12 százalékon állnak, koalíciós partnereik, az SPD és az FDP pedig 12, illetve 3 százalékon.
Németország azonban nem az egyetlen ország, ahol a jobboldal erősödik: Ausztria, ahol 2024 őszén szövetségi választásokat tartanak, szinte biztosan egész Európára visszaható politikai földrengést fog okozni. A jobboldali populista Szabadságpárt (FPÖ) továbbra is 30 százalékkal vezet a felmérésekben, míg a szociáldemokraták 24 százalékkal a távoli második helyen állnak, a konzervatív párt pedig alig töri meg a 20 százalékot.
Bár ezek a számok nincsenek kőbe vésve, az Ausztriában uralkodó hangulat minden fontos kérdésben az FPÖ-nek kedvez. Az eredetileg kizárólag a migrációra összpontosító egytémás párt szélesítette bázisát az éghajlatváltozással kapcsolatos szkepticizmussal, valamint a világjárvány idején a kormány politikájának folyamatos kritikájával.
Ha az FPÖ-nek sikerülne az, ami néhány hónappal ezelőtt még lehetetlennek tűnt, nevezetesen a bécsi kancellária meghódítása, annak jelentős átgyűrűző hatása lenne Németországra, ahol 2025 őszén lesznek a szövetségi választások.
Wilders PVV-je, az FPÖ és az AfD nagyon hasonló álláspontot képvisel a migráció és az éghajlatváltozás kérdésében: azzal érvelve, hogy a gazdasági növekedés és az energiabiztonság fontosabb, mint a globális felmelegedés elleni küzdelem, nyitottak arra, hogy engedélyezzék a fosszilis tüzelőanyagok kitermelését Európában, és lehetővé tegyék az atomenergia reneszánszát.
A migrációval kapcsolatban korlátozni akarják az újonnan érkezők számát, és olyan politikát akarnak kialakítani, amely biztosítja a nemzeti értékek és hagyományok védelmét. És egyre többen értenek velük egyet.
Az elmúlt évtizedek bevándorlási politikáját abszolút katasztrofálisnak tartják, és az október 7. utáni iszlamista tömegek európai nagyvárosok utcáin való randalírozása sokak számára ébresztőt jelentett arra, hogy a migrációs politikát alapvetően meg kell változtatni. Az az érzés, hogy a saját hazájában megfélemlítettnek érzi magát, nem olyasmi, amit a többség örökre hajlandó elfogadni.
Hasonlóképpen, az energetikai átállással kapcsolatos ígéretek, amelyek Európát a megújuló energiaforrások szuperhatalmává tennék, csak magasabb energiaárakat és csökkenő globális versenyképességet hoztak magukkal.
Ausztria és Hollandia két kis ország, korlátozott befolyással az Európai Unióban, de nem elszigetelten, hanem egy dominósor első két darabjaként kell rájuk tekinteni. Ha ezek a dominók leesnek, nagyobb darabokat fognak felborítani, amelyek közül Németország lehet az első.
Az AfD-vel szembeni utolsó védekezési vonal az az állítás, hogy veszélyt jelentenek a demokráciára, de ha a német emberek azt látják, hogy sem Ausztria, sem Hollandia nem süllyedt fasizmusba, akkor bizonyára csökken a vonakodásuk, hogy az AfD-re szavazzanak.
Forrás: Brussels Signal
