Sikeresen lezárulhat az Európai Unió költségvetési szabályainak reformja
Úgy tűnik, hogy az EU költségvetési keretének régóta várt reformja – az a szabályrendszer, amelynek célja annak biztosítása, hogy az egyes országok adósságai ne húzzák le a többi országot – a megállapodás felé halad. Az uniós pénzügyminiszterek december 19-én egy extra ülést tartanak, hogy lezárják a megállapodást.
De vajon jó lesz-e a megállapodás? Az Európai Bizottság által 2023 áprilisában javasolt reformról folytatott tárgyalások kezdetben a keretrendszer úgynevezett megelőző ágára összpontosítottak. A Bizottság javaslata szerint a kormányoknak egy négy-hét éves kiigazítási időszak végére “hihetően csökkenő pályára” kell állítaniuk az államadósságot, vagy a GDP 60%-a alatt kell tartaniuk azt, és ugyanezen időszak alatt a GDP 3%-a alá kell csökkenteniük vagy fenntartaniuk az államháztartási hiányt. Az országok közötti fő vita arról szólt, hogy ezeket a követelményeket ki kell-e egészíteni “biztosítékokkal” – egyszerű mennyiségi szabályokkal, amelyek minimális adósság- és/vagy hiánycsökkentést írnak elő -, és hogyan kell ezeket a biztosítékokat kialakítani.
A december 19-én véglegesíthető megállapodás a francia-német kompromisszumon alapulhat. Ez 2027-ig csökkentené a túlzott hiány esetén követendő eljárás szerinti minimális kiigazítást, majd ezt követően a jelenlegi 0,5%-os szintre emelkedne, beleértve a kamatfizetéseket is. Ez egy rossz kompromisszum, mert nem kezeli az alapvető problémát. Az EU számára az a kihívás, hogy egyszerre két feltételnek kell megfelelnie.
Először is, az új keretrendszer adósságfenntarthatósági követelményeinek minden tagállamra azonos módon kell vonatkozniuk. Az Európai Bizottság áprilisi javaslatában foglaltak szerint az adóssághányadnak négy-hét év elteltével nagy valószínűséggel csökkennie kell minden olyan országban, amelynek adóssága meghaladja a 60%-ot, függetlenül attól, hogy ezek az országok eredetileg a túlzott hiány esetén követendő eljárás hatálya alá tartoznak-e vagy sem.
Másodszor, a négy-hét éves időszakon belüli kiigazítás időzítésének és ütemének kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy reális éves kiigazítási célokat tegyen lehetővé, és teret engedjen a zöld beruházásoknak. Az ilyen beruházások az egész EU számára előnyösek lesznek. Mivel továbbra is főként nemzeti szinten finanszírozzák, nagy a kockázata annak, hogy az országok inkább túl keveset, mint túl sokat akarnak majd befektetni. Amíg az uniós költségvetési szabályok teljesítik fő céljukat – az adósság fenntarthatóságának biztosítását -, addig nem korlátozhatják a többletberuházásokat. A lehetséges francia-német kompromisszum azonban éppen ezt tenné.
Forrás：Bruegel
Szerzők：Zsolt Darvas Jean Pisani-Ferry Jeromin Zettelmeyer
