Ukrajnának csatlakoznia kell az Európai Unióhoz! Anders Fogh Rasmussen propaganda cikke
“Ma lezártuk az európai történelem egyik legvéresebb és legsötétebb fejezetét. Ma új fejezetet nyitottunk. Európa kitárja szárnyait. A szabadságban. A jólétben. És békében. Ez egy igazán büszke pillanat az Európai Unió számára. A szabadság és a demokrácia diadala.”
Ma huszonegy évvel ezelőtt mondtam ezeket a szavakat egy Koppenhágában összegyűlt újságírói csoportnak. Éppen akkor elnököltem az Európai Tanács csúcstalálkozóján, amelyen az európai vezetők megállapodtak abban, hogy meghívják a közép- és kelet-európai országokat az EU-hoz való csatlakozásra.
Nem volt könnyű döntés, de végül mindannyian, akik ott voltunk a teremben, felismertük, hogy milyen történelmi pillanat előtt állunk. Beláttuk, hogy a kihívások ellenére az EU keleti irányú bővítése a legjobb módja annak, hogy biztonságot és jólétet teremtsünk kontinensünk számára. Ez egy olyan döntés, amelyet a történelem tisztelettel megemlékezett.
Ezen a héten az európai vezetők legújabb generációja saját történelmi pillanatával néz szembe. Miközben Brüsszelben az Európai Tanács újabb ülésére gyűlnek össze, fel kell ismerniük, hogy a tartós béke és stabilitás feltétele, hogy Ukrajna csatlakozzon az EU-hoz.
2002-ben sokan hevesen érveltek a blokk bővítése ellen. Azt mondták, hogy a 10 új tagországgal való bővítés káoszhoz vezetne, hogy az új tagok túl szegények lennének az integrációhoz, és hogy az intézmények kormányozhatatlanná válnának. Ezzel szemben a bővítés valójában az EU legsikeresebb külpolitikája maradt. Segített beágyazni és megerősíteni a demokráciát kontinensünkön, stabilitást hozott a keleti szárnyra, és gazdasági csodát idézett elő.
Most, két évtizeddel később, az egyre autokratikusabb és militarista Oroszországgal szemben, van-e bárki, aki hitelesen állíthatja, hogy a közép- és kelet-európai országok vagy maga az EU jobban járt volna a bővítés nélkül?
Sajnos azonban úgy tűnik, hogy most, amikor Ukrajna tagságának kérdésével szembesül, Európa azt kockáztatja, hogy a történelem kicsúszik a kezei közül. Orbán Viktor magyar miniszterelnök vétójának fenyegetése miatt úgy tűnik, hogy elhalasztják az Ukrajnával folytatandó tárgyalások megkezdéséről szóló döntést, ami ellentétes az Európai Bizottság múlt havi ajánlásával és a Tanács üléstermében ülő vezetők túlnyomó többségével.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vezetésével Kijev jóval túllépte a tagsági tárgyalások megkezdéséhez meghatározott feltételeket. És az ukránok mindezt háborús időkben tették meg.
Ennek oka, hogy mind Zelenszkij, mind az ukrán nép számára világos, hogy jövőjük Európa szívében van. Tíz évvel ezelőtt a tüntetők uniós zászlókkal az arcukon vonultak Kijev utcáira, tiltakoztak a korrupció ellen, és követelték, hogy vessenek véget Oroszország rosszindulatú befolyásának. Az ukránok most már csaknem két éve nem csak hazájukért, hanem a szabadság és a demokrácia alapvető európai értékeiért is harcolnak.
Egy egész kontinensnek mutatják meg, mit jelent európainak lenni. Megmutatják a küzdeni akarást, és rajtunk múlik, hogy olyan jövőt teremtsünk, amelyért érdemes küzdeni.
Ukrajna uniós csatlakozása nem jótékonysági cselekedet. A közép- és kelet-európai bővítéshez hasonlóan Ukrajna tagsága is nagymértékben bővítené Európa ipari bázisát és egységes piacát, és segítene minket abban, hogy lépést tartsunk a geopolitikai verseny korában.
Forrás: Politico, fotó: Sergei Supinsky/AFP via Getty Images
