Ursula von der Leyen: “A Brexitet vissza lehet csinálni!”
Aligha volt kétséges, hogy ki került előnybe a múlt héten Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Rishi Sunak között a Nagy-Britannia EU-hoz való csatlakozásáról szóló vitában. Az elnök asszony azzal kezdte a találkozót, hogy elismerte, az EU “elszúrta” Nagy-Britannia elvesztését, de az ő gyermekei generációjára hárul majd a feladat, hogy “helyrehozza ezt”. Az “irány egyértelmű volt”. Nagy-Britannia egy napon újra csatlakozni fog.
Az angol kormány elkerülhetetlen cáfolata mögött meghúzódó tartalom olyan szűkszavú volt, hogy az már-már a komikum határát súrolta. De ennél jobb védekezés nem állt rendelkezésre. A miniszterelnök szóvivője nem gondolja, hogy a Brexit veszélyben van, és ezt a kijelentésével próbálta megerősíteni: “Éppen a Brexit szabadságjogainkon keresztül gondolkodunk most azon, hogyan erősíthetnénk tovább a migrációs rendszerünket. A Brexit szabadságjogainkon keresztül biztosítjuk, hogy az Egyesült Királyságban a betegek gyorsabban hozzáférjenek a gyógyszerekhez, hogy javuljon az állatjólét. Nagyon is erre összpontosítunk.”
Ennyi? Eltekintve attól, hogy az állítások a legjobb esetben féligazságok, a legrosszabb esetben kézzelfogható hazugságok, a Brexit-“szabadságok” mustrájaként pusztítóan elmaradnak a népszavazási kampány során tett ígéretektől. Emlékezzünk vissza a gazdasági és kereskedelmi fellendülésre, az újjáéledt NHS-re, az olcsó élelmiszerekre, az ellenőrzött bevándorlásra és a világot bejáró, újjászületett “globális” Nagy-Britanniára. Mindez hamvába holt – és ha 2016-ban ismertek lettek volna a mai realitások, Nagy-Britannia még mindig EU-tag lenne.
A migrációs rendszer megerősítése? Az EU-ban a szabad mozgás azt jelentette, hogy az uniós polgárok szabadon dolgozhattak itt, mivel a britek kölcsönösen dolgozhattak az EU-ban, de ők általában fiatalok és egyedülállóak voltak. A lengyelek, csehek és románok úgy tartották melegen otthoni kapcsolataikat, hogy gyakran visszatértek, mivel földrajzilag könnyű volt, és ennek következtében általában nem hoztak magukkal eltartottakat.
Amikor elérték, amit akartak, hazatértek, ahol az egy főre jutó jövedelem gyorsan felzárkózott Nagy-Britanniához. Most a bevándorlók más kontinensekről érkeznek oda, ahová a gyakori visszatérés nem kivitelezhető, és így kénytelenek tartósabban letelepedni itt, és magukkal hozni a családjukat. A britek számára sincsenek kölcsönös jogok arra, hogy a saját országukban dolgozzanak. És mivel a hazájuk általában szegényebb, kevésbé valószínű, hogy visszatérnek. Igen, fontolgatjuk a bevándorlási szabályok szigorítását, de csak azért, mert az EU-n kívül a bevándorlás ellenőrzése sokkal nehezebbnek bizonyul – inkább családok jönnek, mint egyének.
Forrás: The Guardian, fotó: Jean-François Badias/AP
