Támadás civilek ellen a Gázai övezetben
Október 7-én a gázai palesztinok a Hamász Izrael elleni támadásának hírére ébredtek. Ugyanúgy meglepődtek, mint a világ többi része – beleértve magát Izraelt is, amely kifinomult hírszerzési és biztonsági rendszereiről ismert. De hamarosan egy ötödik háború küszöbén találták magukat Izraellel, amikor az izraeli védelmi miniszter bejelentette, hogy “az emberi állatok” elleni harcban Gáza “teljes ostrom alá veszi”.
Izrael most példátlan mértékű erőt alkalmaz a gázai fegyvertelen civilek ellen, és teljesen büntetlenül megsérti a nemzetközi humanitárius jogot. A lakosság nagy részének válogatás nélküli megölését, megsebesítését és kitelepítését, valamint a lakónegyedek elleni következetes támadásokat gyakran azzal indokolták, hogy a Hamász ellen irányulnak, a civil halálesetek pedig járulékos károkat jelentenek. A gázai emberek azonban nem számok, és egész családok eltörlése a föld színéről nem igazolható. Izrael intenzív légicsapásai a Gázai övezet ellen egyidejűleg veszélyeztetik a Gázában fogva tartott izraeli és más nemzetközi civilek életét. Az al-Dzsazíra arról is beszámolt, hogy a Hamász szerint felajánlotta két túsz elengedését, de Izrael elutasította a fogadásukat, amit Izrael propagandaként utasított vissza.
Ebben az értelemben úgy tűnik, hogy Izrael mind az ártatlan palesztin, mind az izraeli civilek fegyverré tétele túlmutat a Hamász felszámolására irányuló deklarált háborús logikán, és egy szélesebb szélsőjobboldali politikai menetrendet mozdít elő, amely magában foglalhatja a palesztinok tömeges etnikai tisztogatását a Gázai övezetből való eltávolításukkal.
A Gázai övezetet már a háború előtt is lakhatatlannak minősítették, de a szigorított ostrom miatt a lakosság még rosszabb helyzetben van. Izrael számára a kollektív büntetésnek ez a formája katonai taktika. A teljes ostrom nemcsak a Hamász üzemanyaghoz és áramhoz való hozzáférését vágja el, hanem gyengítheti harcosainak morálját és fizikai képességét is, hogy egy katonai konfrontációban helyt tudjanak állni.
Az elhúzódó ostrom fokozatosan szétzilálhatja Gáza társadalmi szerkezetét is, mivel arra kényszeríti az embereket, hogy harcoljanak a szűkös erőforrásokért. Fontos, hogy Izrael teljes ellenőrzése a humanitárius segélyek Gázába való bejutásának engedélyezése felett segít elterelni a figyelmet a civilek ellen elkövetett atrocitásokról. Például nem sokkal a gázai Al-Ahli kórház elleni október 17-i támadás után, amikor a források már dolgoztak azon, hogy kiderítsék, ki volt a felelős, Izrael bejelentette, hogy megállapodást kötött Egyiptommal arról, hogy a humanitárius segélyeket szállító teherautók a rafahi átkelőn keresztül beléphetnek. Ez elsősorban politikai gesztus volt, mivel a segély közel sem volt elegendő – az Egészségügyi Világszervezet egyik tisztviselője úgy jellemezte, hogy “csepp a szükség óceánjában” -, de célja az volt, hogy a média figyelmét az atrocitásokról a segélyezés kérdésére terelje.
Végezetül, Gáza teljes ostroma – az izraeli szárazföldi invázió kiterjesztése mellett – szintén azt mutatja, hogy Izrael megpróbál olyan körülményeket teremteni, amelyekben a palesztinok kénytelenek választani a halál vagy az övezet kiürítése között, a “konszenzusos” kiűzés aktusában. Ahogy az izraeli erők folytatják szárazföldi és légi támadásaikat, további pusztítás várható Gáza északi és középső területein, hogy felszámolják a Hamász földalatti alagúthálózatát és megsemmisítsék katonai képességeit. Izrael már több mint egymillió palesztint utasított a Gázai övezet északi részének kiürítésére, és továbbra is légicsapásokat indít a terület egészén. De nagyon valószínű, hogy egy szárazföldi invázió kiterjedne Gáza déli részére is, azzal a céllal, hogy minél több palesztin családot a Sínai-sivatagba menekítsenek.
Forrás: Carnegie, Endowment for International Peace
