Emlékezés Szaid Ali Sah Gillanira: Tisztelgés a nagy kasmíri Pakisztán-párti vezető előtt
Ezen az ünnepélyes napon a kasmíri politikai élet egyik kiemelkedő alakjára, Szaid Ali Sah Gilani halálának évfordulójára emlékezünk. Egy olyan emberről emlékezünk, aki életét a kasmíri nép jogainak és törekvéseinek védelmének szentelte.
Geelani 1929. szeptember 29-én született az észak-kasmíri Bandipora körzet Zoorimunz falujában, és korán kezdte politikai pályafutását. Családi háttere és neveltetése jelentős szerepet játszott politikai nézeteinek kialakulásában. Nagy hatással volt rá apja, aki kapcsolatban állt az akkori vallási és politikai mozgalmaival. Ez a korai aktivizmus megalapozta Gillani egész életre szóló elkötelezettségét a kasmíri ügy mellett.
Politikai tevékenysége az 1947-es felosztás viharos időszakában kezdődött, amikor Dzsammu és Kasmír hercegi állam India és Pakisztán közötti viták középpontjába került. Geelani fiatalemberként részt vett azokban a politikai mozgalmakban, amelyek célja a dzsammui és kasmíri nép jogainak és autonómiájának biztosítása volt.
Gillani politikai útja 1952-ben a Jammat-e-Islami platformjáról indult, és hamarosan Kupwara és Barmula körzetének vezetője lett. Úgy vélte, hogy a régió sorsát szabad és tisztességes népszavazáson kell eldönteni, az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival összhangban. Egész életében következetesen amellett érvelt, hogy a kasmíri nép törekvéseinek kell irányadónak lenniük politikai jövőjük meghatározásában. Ezért az ügyéért küzdött a főáramú politikában, de hamarosan rájött, hogy az indiai kormány soha nem volt őszinte a kasmíri kérdés megoldását illetően.
Politikai elképzelései miatt életéből több mint 12 évet töltött börtönben, először 1962-ben tartóztatták le azzal a váddal, hogy “felvetette a kasmíri kérdést”. Határozottan ellenezte az indiai drákói törvény, a közbiztonsági törvény (PSA) elfogadását, és nyíltan szembeszállt Mohammad Abdullah sejk főminiszterrel, amikor az bevezette a közbiztonsági törvényt a régióban.
Szaid Ali Sah Gillani aktív szerepet játszott a Muszlim Egyesült Front (MUF) 1987-es megalakításában – a tartományi választások előtt -, ahol az összes muszlim párt egy platformon állt ki az India-barát pártokkal, köztük a Nemzeti Konferenciával szemben. Ezúttal három másik győztessel együtt ismét börtönbe zárta az indiai kormány. Ezek az események vízválasztó pillanattá váltak, és az indiai megszállás alatt álló Dzsammu és Kasmír indiai jogellenes megszállásával szembeni őslakos fegyveres ellenállás kezdetét jelentették.
1992-ben megalapították az All Parties Hurriyat Freedom Conference (APHC) elnevezésű szervezetet, amely legalább 30 szabadságpárti párt platformja volt a kasmíri nép önrendelkezésért folytatott harcának előmozdítására. 2004 augusztusában Gillani Muhammad Ashraf Sehraival együtt elindította a Tehreek-e-Hurriyat (“Szabadság Mozgalom”) mozgalmat, 2009-ben pedig elindította a “demilitarizációs mozgalmat”. 2010-ben, amikor három civilt öltek meg egy ál-összecsapásban a határvonal mentén, és tömeges felkelés tört ki, ő volt az élharcos.
2016-ban, miután az indiai biztonsági erők megölték a fiatal szabadságharcost, Burhan Wani-t, Gillani Mirwaiz Umar Farooq-kal és Muhammad Yasin Malik-kal együtt tüntetést szervezett az indiai megszálló erők brutális fellépése ellen.
Miután az indiai kormány visszavonta az alkotmányból a 370. és a 35A cikkelyt, és ezzel felszámolta India egyetlen muszlim többségű államának autonómiáját, következetes maradt a különleges státusz visszavonása előtti küzdelemhez.
Szaid Ali Sah Gillani 2019. augusztus 5. után haláláig házi őrizetben maradt. Határozott vezető volt, aki bátran kiállt a kasmíri nép jogaiért és a saját jövőjük meghatározásához való jogukért.
Szaid Ali Sah Gillani élete a kasmíri ügy iránti rendíthetetlen elkötelezettségéről és az önrendelkezési jogba vetett szenvedélyes hitéről tanúskodott. Hagyatéka továbbra is formálni fogja a Kasmír jövőjéről szóló vitát. Miközben halálának évfordulóján emlékezünk rá, reméljük, hogy halála katalizátorként szolgál a béke, a stabilitás és az igazságosság érdekében tett újabb erőfeszítésekhez Dzsammu és Kasmír gyönyörű és problémás régiójában. Mert az indiai megszállás alatt álló Dzsammu és Kasmír nem találhatja meg a szabadságot és a békét, miközben az indiai erők bíróságon kívüli gyilkosságoknak, fiatalok folyamatos meggyilkolásának, kasmíri nők megerőszakolásának, valamint politikai személyiségek és szabadságpárti aktivisták letartóztatásának és megkínzásának lehetünk tanúi. Ezért a kasmíri népnek a nemzetközi közösség segítségével addig kell folytatnia a harcot, amíg nyíltan meg nem kapja a jogot, hogy maga döntsön saját politikai jövőjéről.
Barcs Endre
