Az éghajlati válság fordulatot követel az EU gazdasági irányításában
Mára világossá vált, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek óriási hatással lesznek gazdaságainkra, ha nem alakítjuk át őket. Az idők megváltoztak, és az EU-ban a nemzeti gazdaságpolitikák összehangolására vonatkozó szabályoknak alkalmazkodniuk kell – állítja Isabelle Brachet, a Climate Action Network (CAN) Europe nem kormányzati szervezet koalíciójának költségvetési reformpolitikai koordinátora.
Idén nyáron a hőhullámok, az erdőtüzek, a dac és a düh a politikusok éghajlatváltozással kapcsolatos tétlensége miatt minden egyes beszélgetésen jelen van. De az, hogy a gazdag országok üvegházhatású gázkibocsátása és túlfogyasztása ellen fel kell lépni, nem újdonság.
Már 50 évvel ezelőtt Sicco Mansholt holland politikus, aki akkoriban az Európai Bizottság mezőgazdasági biztosa volt, a Római Klub “A növekedés határai” című jelentésének megállapításai alapján írt egy örökbecsű levelet az Európai Bizottság elnökének. Azt írta, hogy alapvetően más politikát kell folytatni, hogy megakadályozzuk a világ “összeomlását”, és hogy a gazdaságnak többé nem szabad az egy főre jutó GDP-növekedés maximalizálására törekednie.
Az írás az élelmiszertermelés előtérbe helyezését szorgalmazza; az anyagi javak csökkentését, amit az immateriális javak (oktatás, szellemi fejlődés, szabadidő-felhasználás, kultúrához való hozzáférés) növelésével kell kompenzálni; a “tőkejavak” élettartamának meghosszabbítását (amit ma úgy hívunk, hogy a programozott elavulás megszüntetése, az áruk és termékek javíthatóságának, újrafelhasználhatóságának, majd újrahasznosításának biztosítása a körforgásos gazdaságban); a “nem létfontosságú” termékek gyártásának elkerülése (ma a magánrepülők és a terepjárók kerülnek reflektorfénybe hatalmas környezeti hatásuk és haszontalanságuk miatt); valamint a környezetszennyezés és a természeti erőforrások kimerülése elleni küzdelmet.
Hozzátette, hogy egy ilyen menetrendhez nemzeti és európai szintű tervezésre, más adópolitikára és a nyersanyagok elosztására lenne szükség, tekintettel azok korlátozott elérhetőségére.
A politikusok és az ipar már 1972-ben hevesen elutasította Mansholt javaslatait, és kormányaink pontosan az ellenkező irányba terelték az EU-t, a ma tapasztalható káros környezeti és éghajlati hatások, valamint a hatalmas egyenlőtlenségek hátterében álló helyzet ellenére.
A Mansholt-levél olvasása kétségbeesést kelt. De reményt is: Amit 50 évvel ezelőtt az érdekek képesek voltak legyőzni, az ma aktuálisabb, mint valaha! Mansholt utat mutat a gazdaságunk átalakításához, hogy az megfeleljen a 1,5°C-os hőmérséklet-emelkedés határértékének, és igazságosabbá tegye azt.
Az EU költségvetési szabályainak reformja azonnali lehetőséget kínál arra, hogy konkretizáljuk Sicco Mansholt útitervét azáltal, hogy biztosítjuk, hogy a szabályok ne önmagukban továbbra is a GDP növekedését ösztönözzék, hanem inkább a gazdaságunk átalakítását célzó állami beruházásokat ösztönözzék, hogy az a bolygószintű korlátok közé illeszkedjen.
A tagállamok által vállalt beruházásoknak és reformoknak nem a “növekedés fokozására” kell irányulniuk, hanem gazdaságuk sokkokkal, különösen az éghajlati sokkokkal szembeni ellenálló képességét kell erősíteniük.
Az elfogadható adósság és hiány meghatározására szolgáló, a GDP-n alapuló önkényes arányokat pedig az államadósságok fenntarthatóságának megfelelő elemzésével kell felváltani, figyelembe véve a különböző tényezőket, beleértve az éghajlattal kapcsolatos költségvetési kockázatokat is.
Forràs: Euractiv
