Németország retteg az AfD-től
Ku Klux Klan Brandenburg” volt olvasható a fekete pólóján egy mögöttem sorban álló fickónak a Total benzinkúton Peitzben, Berlintől 90 percre délre. Megfordult a fejemben, hogy megkérdezem, miért szereti a KKK-t, de miután észrevettem a testméretét és a grimaszát, amit rám vágott, jobbnak láttam meggondolni magam.
A szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párt és a neonáci csoportok népszerűsége egyre nő Kelet-Németországban. Az AfD az országos közvélemény-kutatásokban az ellenzéki kereszténydemokraták után a második legerősebb párt, megelőzve Olaf Scholz kancellár szociáldemokratáit. A párt bevándorlóellenes, orosz- és Amerika-ellenes, és azt követeli, hogy Németország lépjen ki az euróból. A német belügyi hírszerző szolgálat, a Verfassungsschutz vezetője szerint az AfD “gyűlöletet és gyűlöletbeszédet terjeszt mindenféle kisebbség ellen”. A párt a muszlimokat és a zsidókat veszi célba a német rágalmazási törvényeket kijátszó, finom üzenetekkel. Az AfD egyik választási plakátján két bikinis nő látható: “Burka? Szeretjük a bikinit. Az év elején az AfD követelte a kóser és halal állatvágás betiltását Németországban.
‘A franciaországi Le Pennel ellentétben az AfD egyre radikálisabbá válik’ – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik vezetője.
Három keletnémet tartományban, ahol jövőre tartományi választásokat tartanak, az AfD vezeti a felméréseket, köztük a szülőföldemen, Brandenburgban is. Szászországban és Türingiában szintén 2024-ben szavaznak. Az AfD jelöltjei először nyernek közvetlen választásokat, és már nem a németországi arányos választási törvényen keresztül csúsznak be a parlamentbe, amely a legalább 5 százalékot elérő pártoknak ad mandátumot. Júniusban az AfD megnyerte első közvetlenül megválasztott főügyintézőjét, vagyis Landratot egy kis kelet-türingiai járási tanácsban. Júliusban a párt megnyerte első közvetlenül megválasztott polgármesterét Szász-Anhalt keleti részén. Mindkét győzelem az AfD-t erősíti, mert megmutatja a választóknak, hogy a rá leadott szavazatok nem vesznek kárba az ellenzékre ítélt politikusokra.
Nemrég találkoztam egy több mint 600 alkalmazottat foglalkoztató újrahasznosító cég tulajdonosával. Fél órán belül náci emléktárgyakat mutatott nekem.
A szavazók részben azért fordulnak az AfD felé, mert dühösek a Scholz vezette SPD, a Zöldek és a Szabad Demokraták által vezetett koalíció általuk nyitott ajtókkal folytatott migrációs politikája miatt. Ez Angela Merkel volt kancellár modelljének folytatása, amikor 2015-ben azzal élesztette újjá az akkor haldokló AfD-t, hogy nem volt hajlandó lezárni Németország határait a migránsok nagy tömegei előtt. Az AfD az euróellenes pártból a migráció ellenes párttá vált, és azonnal megugrott a népszerűsége.
Németország migrációs ellentmondása az, hogy egy bőkezű szociális segélyprogrammal rendelkező állam szinte lehetetlen nagyszámú képzetlen migránst befogadni anélkül, hogy a rendszer felrobbanna. Ahogy Joachim Gauck korábbi elnök mondta: “A szívünk nagy, de a lehetőségeink végesek”. A Lipcsei Egyetem felmérése szerint a keletnémetek több mint 40 százaléka úgy véli, hogy a külföldiek kizárólag azért jönnek Németországba, hogy kihasználják a szociális ellátórendszert.
Tavaly több mint 244 ezren kértek menedékjogot Németországban, ami 2016 óta a legmagasabb szám, miután Merkel elutasította a határellenőrzés bevezetését. Ma a Scholz-kormány folytatja ezt a politikát azzal, hogy elutasítja a lengyel és a cseh határ szigorúbb ellenőrzését, annak ellenére, hogy tudja, ezek az illegális migránsok és a kábítószer-kereskedelem csatornái.
A “neonáci ideológián és etnocentrizmuson” alapuló rasszizmus és antiszemitizmus az elmúlt 20 évben állandó maradt Kelet-Németországban – derül ki a lipcsei tanulmányból. A keletnémetek több mint egyharmada nyíltan vagy látensen úgy véli, hogy a zsidók befolyása “túl nagy”. Csaknem 30 százalékuk egyetért azzal az állítással: “A zsidók gonosz trükkökkel jobban dolgoznak, mint más emberek, hogy elérjék, amit akarnak”.
Kelet-Németországban gyakorlatilag nincsenek zsidók, de már nem tudom számon tartani, hányszor mondták nekem, hogy valaki, aki egy árról tárgyal, ‘le akarja zsidózni őket’, vagy kioktattak arról, hogy Izrael palesztinokkal kapcsolatos politikája ‘olyan, mint amit a nácik csináltak’. Nemrég találkoztam először egy több mint 600 alkalmazottat foglalkoztató újrahasznosító cég tulajdonosával. Fél órán belül náci emléktárgyakat mutatott nekem, és a mobiltelefonján fényképeket mutatott Adolf Hitler portréiról, amelyeket meg akart vásárolni. Nemcsak hogy nem volt titoktartás vagy szégyenérzet, hanem inkább olyan légkör uralkodott, hogy ez teljesen normális.
Forrás: The Spectator
