Megoldatlan kihívás Európa számára: szudáni iszlamisták Kizanban
Szudán lehetőséget kínál a Testvériség számára, hogy kiterjessze befolyását. A Szudánnal szemben bevezetett szankciók nem nyújtanak megoldást a Testvériség (Al-Kizan) megfékezésére, amelynek mozgalmai katonai méreteket öltöttek azáltal, hogy tagjait a hadsereg védelmére toborozták, kihasználva a zavaros biztonsági helyzetet befolyásának kiterjesztésére, és miért ne lehetne Szudánt a csoport inkubátorává tenni, amely politikai és széles körű veszteségeket szenvedett a többi arab országban.
KHARTOUM – Az Európai Unió azzal fenyegetőzött, hogy szankciókat vezet be a szudáni fő pártok ellen a háború megállítása érdekében, ami annak a lehetőségnek a jele, hogy feladja a válsággal kapcsolatos rideg álláspontját. Európa néző maradt, kivéve néhány olyan felfogást, amelyet időről időre bemutatott, amelyek nem azt sugallják, hogy szigorúan lépéseket tesz, hogy véget vessen a belső háborúnak.
Az európai szankciók keretének meghatározására – ami szeptemberben esedékes – aggodalmat jelent a hadsereg és a támogató erők közötti konfliktus folytatása miatt. Csakhogy ez a megoldás nélkülözi a lépéseket, hogy gyakorlatban is részt vegyen egy szilárd fegyverszünet elérésében. Az Európai Uniónak kezdeményezéssel kellett volna előlépnie és egy teljes megoldási elképzelést kellett volna felvázolni.
Csakhogy mindenki megelégedett a hangzatos jelszavakkal és az innen-onnan jövő észlelések figyelésével, mintha a háború következményei megállnának az illegális bevándorlás ügyének eszkalálódásával és a humanitárius helyzet romlásával, és nem terjednének ki az európai érdekeket közvetlenül fenyegető veszélyre, amennyiben a szélsőségeseknek sikerülne átvenniük a hatalmat Szudánban, vagy belerángatni azt a polgárháború keserű mocsarába.
Al-Kizan mozgalmai katonai méreteket öltöttek, miután számos szélsőséges elemet is bevontak a hadsereg védelmére indított háborúba. A nyugati országok nem üldözhetik azokat a terrorista szervezeteket, amelyek elrejtik terjeszkedési terveiket a régióban.
A káosz felkelti az iszlám erők étvágyát Szudánban. A legújabb információk megerősítik a szélsőséges szervezetek részvételét a háborúban a feloszlatott Nemzeti Kongresszus Párt és a Szudáni Iszlám Mozgalom álcája alatt, ami azt jelenti, hogy az ügy fenyegetést jelent a szomszédos országok és pártok számára, amelyeknek érdekeik vannak ebben az országban vagy ahhoz közel, nem is beszélve a militánsok körének bővítéséről, mivel jelenlétük Nyugat- és Kelet-Afrikában Szudánt a két fogó kéz közé helyezi, akiket később nem lesz könnyű megfékezni. A humanitárius, gazdasági és biztonsági válságok köre bővül.
Ez az esemény az Európai Uniót mozgásra fogja késztetni, mert további veszteségeket fog okozni a nyugati országoknak, különösen Franciaországnak, amelynek érdekei nagy veszélyeknek lettek kitéve Maliban és Nigerben, valamint az egész nyugat-afrikai partvidéken. Ha ehhez még Szudán is hozzáadódik, akkor egy nagy terület jelentős központokká válik a szélsőségesek és a terrorizmus melegágyai számára, amelyek vonzzák azokat az elemeket, amelyekről ismert, hogy általában a Nyugat ellen irányulnak.
Az Egyesült Államok a Szaúd-Arábiával közös közvetítéssel tette bele a lábát a válságba. A dzsiddai tárgyalások befagytak, és segítségre van szükségük az áttöréshez. Számos afrikai ország próbált egyénileg és közösen politikai megközelítéseket előterjeszteni, amelyek azonban még nem jártak sikerrel. Ugyanakkor az Európai Unió a válság tüneteire összpontosít, anélkül, hogy a válság lényegi részleteibe belemenne. Azonban a rá gyakorolt hatásai nem korlátozódnak a megnövekedett menekültügyre és a kitelepítésekre.
Az európai országok a válságban a hagyományos emberi dimenziót választották, ami jelentőséggel bír. Megpróbáltak drámai vonásokat adni neki azzal, hogy gyakran beszéltek gyilkosságokról, bombákról, fosztogatásokról és nemi erőszakról, és megvilágítottak néhány szimpátiát kiváltó tragédiát.
A háború megállításához alapos átgondolásra van szükség, hogy megvizsgáljuk annak alapvető okait és azt, hogy mihez vezethet a jövőben. Mindkét esetben minden ujj arra mutat, hogy Omar al-Bashir volt elnök rezsimjének maradványai beszivárogtak a szudáni katonai intézményrendszerbe, és rámutat arra a vágyukra, hogy a nevét felhasználják a hatalomba való visszatérésre, és hogy legyőzzék a demokratikus átmenet és egy polgári kormány által vezetett állam létrehozására irányuló minden kísérletet, ami az a feltételezett cél, amelyre az Európai Unió törekszik, és amelyet a háború előtt Szudánba látogató nyugati követek és nagykövetek révén az Európai Unió politikai diskurzusában elfogad, és amely hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a katonai intézményrendszer távozzon a politika területéről.
Feltételezzük, hogy az Európai Unió később megismeri a szudáni színtér negatív aspektusait. Ebben az esetben a gazdasági szankciókra vonatkozó ígéretek vagy politikai felhívások értelmetlenné válnak, mert a válságnak strukturális kapcsolódási pontjai vannak, amelyeket átfogó szemlélettel kell kezelni. A kezdeményezéseknek – fontosságuk és az őket támogató országok felértékelődése mellett – még meg kell fejteniük a szudáni válságot.
Nem segít az Európai Uniónak, ha elhatárolódik attól, hogy egy forró és nyílt válságba keveredjen azzal az ürüggyel, hogy ez egy olyan háború, amely mindenkit megéget, aki közeledik hozzá, lealacsonyítja a humanitárius aspektusra, és enged a nyugati szervezetek elképzeléseinek, mivel a politikai és biztonsági elemek alapvető fontosságúak.
Az európai lépéseknek tükrözniük kell a politika és a biztonság egy részét az Unió vagy országai által tett lépésekben. Amit a szankciók bevezetésére való hajlandóságukról mondtak, úgy tűnik, hogy a válság lényegét vagy a nyugati emberek előtti felelősségvállalást ugrik, mert mindenki tudja, hogy a szankciós fegyver hatása az emberekre csekély. Szudánnak óriási és felhalmozott tapasztalata van az amerikai szankciókkal kapcsolatban, ami lehetővé tette, hogy közel három évtizeden keresztül együtt tudjon élni velük.
Az, hogy az Európai Unió elhatárolódik a válsággal való közvetlen foglalkozástól és gyakorlati lépéseket tesz, a Kizan (a szudáni testvériség) érdeke.
Talán a közelmúltban az európai körökben a gyors támogató küldöttség által nyújtott tájékoztatás sok kétértelmű pontot tárt fel a háború valóságáról és következményeiről, amelyben részt vett az Európai Parlament magyar származású tagja, GYÖNGYÖSI Márton, aki a parlament külügyi bizottságának tagja, Anna VAN DENSKY újságíró és James WILSON, a politikai riport szerkesztője. Az Európai Unióban Bjorn HULTIN nemzetközi kapcsolatok szakértője, az Európai Parlament korábbi svéd származású tagja.
A Szudánról és Európa válságban betöltött szerepéről szóló vita jelentős volt, mivel ez volt az első hivatalos intézkedés, amelyet a Parlament jegyzőkönyvekkel együtt a napirendre vettek. Számos nyugati körökben nagy visszhangra talált, mivel a szudáni érintett felekkel szembeni szankciók bevezetése a tárgyalásokban való részvétel vagy kezdeményezések előterjesztése nélkül Európa hangját hatástalanná és talán nem is létezővé tenné. El kell foglalnia a helyét a Szudánról szóló vitában.
Szudáni körök szerint az Európai Unió országai tartózkodnak a válsággal való közvetlen foglalkozástól, és gyakorlati lépéseket tesznek a Kizan (Szudáni Testvériség) javára, ami felidézi a korábbi kételyeket a szponzorálásukkal kapcsolatban egyes nyugati országok részéről.
Feltételezzük, hogy ezek a kétségek a jelenlegi helyzetre is érvényesek. Ebben az esetben az európai országok a válságok veszélyes övével találhatják magukat szemben, mivel a Kizan ma túlnyomóan nem akarja legyőzni a hadsereget és szembeszállni a gyors támogató erőkkel, tekintettel arra, hogy a parancsnoka, Muhammad Hamdan Dagalo “Hamidti” altábornagy az első számú ellenségük. Szudánban ma az elnyomó katonai kéz elzárja az utat, hogy ismét visszatérjenek a hatalomba.
Ráadásul a Kizan mozgalmak katonai méreteket öltöttek, miután sok szélsőséges elemet vontak be a hadsereg védelmére indított háborúba. A nyugati országok nem üldözhetik azokat a terrorista szervezeteket, amelyek nem titkolják a térségben folytatott terjeszkedési terveiket és a nyugati érdekek elleni célpontjaikat. Az a félelem, hogy Szudán szilárd inkubátorrá válik ezek számára, akkorra utal, nem fog működni. Vagy az Európai Unió fenyegetései a szudáni kusza valósággal szemben.
Szerző: Albert Waed
