A “Globális NATO”, avagy a világ liberális leigázásának kísérlete
A 2022-es madridi csúcstalálkozón a 28 európai, két észak-amerikai és egy, Európa és Ázsia között fekvő állam (Törökország) mellett Japán, Dél-Korea, Ausztrália és Új-Zéland kormánya is részt vett. A tavalyi találkozón a szövetség egy “globális NATO” átfogó vízióját fogalmazta meg.
Az új hidegháború nemcsak az Oroszországgal vagy Kínával való közvetlen konfrontációt kockáztatja, hanem harmadik országokat is “közvetett proxy konfliktusok színterévé tehet, új “áldozati zónákat” hozva létre a biztonság nevében azok számára, akik a háború súlyát utolsóként viselik”.
Idén az észak-atlanti térségen kívüli meghívottak és a NATO-államok által a csúcstalálkozón kiadott közlemény megduplázta a szervezet tavalyi csúcstalálkozón felvázolt stratégiai álláspontját: “Kína kinyilvánított ambíciói kihívást jelentenek a NATO érdekei, biztonsága és értékei számára, ami szükségessé teszi a NATO atlanti-óceáni térségből a csendes-óceáni térségbe való átfordulását.”
A kínai kormány a NATO közleményében elítélte ezeket az éles kritikákat. “A NATO, miután destabilizálta Európát, nem próbálhatja meg destabilizálni az ázsiai-csendes-óceáni térséget és a világot” – mondta a kínai külügyminisztérium szóvivője. “Több mint 30 évvel a hidegháború vége után a NATO – a hidegháború örökségeként – továbbra is a zéróösszegű gondolkodásmód csapdájában van”.
A NATO ragaszkodik ahhoz, hogy védelmi szövetség. De véres múltja – beleértve az Afganisztán és Líbia elleni, provokálatlanul indított, teljes körű háborúkat – ellentmond ennek az álláspontnak. Most, hogy a NATO összekötő irodák létesítését tervezik Japántól Jordániáig, egyértelmű, hogy a NATO expanziós programja nem áll meg Európa határainál. Sőt, a NATO közleménye baljósan figyelmeztetett arra, hogy mostantól a NATO a “déli szomszédságának” nevezett Afrikában és a Közel-Keleten, ahol a NATO-nak csúfos gyarmati múltja van, igyekszik majd felvenni a harcot a külföldi befolyással szemben.
Az új hidegháború felé való törekvés és annak veszélyei mindenki számára világosak kell, hogy legyenek. A világ nemzetei jelenleg évente több mint 2 billió dollárt költenek fegyverkezésre – ennek közel felét az USA adja. Miközben tízezrek halnak meg a harcmezőkön, értékes erőforrásokat vonnak el az emberiség előtt álló nagy kihívásoktól: az éhezéstől, a szegénységtől, a betegségektől és az éghajlatváltozásról. Mivel társadalmainkat a nukleáris megsemmisülés veszélye fenyegeti, soha nem volt még ilyen fontos, hogy megkérdőjelezzük a NATO háborús programját.
Tartós békét csak olyan közös biztonsági keretrendszerrel lehet nyerni, amely nem teszi lehetővé egyik ország uralmát a másik felett, vagy egyik blokkét a másik felett – hanem sikerül demilitarizálni a bolygót, küzdeni a szegénység ellen, és egyesíteni a közös erőforrásokat a társadalmi és környezeti igazságosság biztosítása érdekében. Ezekkel az egzisztenciális prioritásokkal szemben állva a NATO megmutatta, hogy a túlélésünk imperatívuszával szemben az uralmat részesíti előnyben.
Forràs: Progressive International
