Olaszország év végéig újra akarja nyitni a bányákat
Olaszország 30 évvel ezelőtt bezárt bányák újranyitását tervezi az Európai Unió kritikus nyersanyaghiányának kezelése érdekében – jelentette be csütörtökön Adolfo Urso, a Made In Italy olaszországi minisztere.
Urso az év végéig több olaszországi bányát kíván újra megnyitni.
Az olyan nyersanyagok, mint a kobalt, a berillium és a grafit nélkülözhetetlen alapanyagok számos stratégiai termékhez, például a megújuló energiához, a digitális, az űr- és védelmi iparhoz, valamint az egészségügyhöz. Európa ma szinte kizárólag az importtól függ, különösen Kínából, amely a szükséglet 97%-át biztosítja.
“A kockázatok, amelyeknek ki vagyunk téve, nyilvánvalóak” – mondta Urso a szenátus ipari bizottságában tartott meghallgatáson, és kifejtette, hogy ezekre az anyagokra egyre nagyobb szükség lesz, mivel az EU dekarbonizációs céljainak elérésében hasznos technológiák kifejlesztéséhez és terjesztéséhez szükségesek.
Olaszországban az EU által bányászni, feldolgozni és újrahasznosítani kívánt 34 kritikus nyersanyagból 16 található, amint azt az Európai Bizottság márciusban bemutatott javaslata is jelzi – ezeket a bányákat azonban mintegy 30 évvel ezelőtt bezárták.
Azoknak, akik kritizálják a bányák újranyitásáról szóló döntést, Urso azt válaszolja, hogy ma ezeknek a nyersanyagoknak a nagy része Kínából érkezik, ahol feldolgozzák, miután olyan országokban bányászták ki, mint Kongó, ahol a kobaltot “zsoldosok által gépfegyverekkel fenyegetve” bányásszák.
Az újrahasznosítás hasznos a kritikus nyersanyaghiány kezelésére, de – a miniszter szerint – nem elég a probléma megoldásához.
“Az anyagok körforgása és a hatékonyság növelése bizonyos mértékig enyhítheti a kereslet várható növekedését, de nem oldja meg a problémát” – tisztázta Urso. Ez még akkor is igaz, ha Olaszország “Európában az első helyen áll” az újrahasznosítás terén, és “2040-re elérheti a kereslet 40%-át”.
Annak érdekében, hogy Olaszország független és vonzó legyen a befektetések szempontjából, augusztus elején közzétesznek egy dokumentumot, amely meghatározza az ágazat stratégiáját. Urso célja, hogy felvegye a versenyt a nagy mikroelektronikai gyártókkal, például Tajvannal, Dél-Koreával és az Egyesült Államokkal, és ehhez “kereskedelempolitikai korlátozásokat” szorgalmaz.
“Nem lehetséges, hogy azok, akik ezeket a termékeket úgy gyártják, hogy nem tartják tiszteletben ugyanazokat a környezetvédelmi és szociális normákat, amelyeket mi jogosan írunk elő és emelünk nap mint nap Európában, majd dömpingszerűen exportálják ezeket a termékeket az európai kontinensre. Ez ellen fel kell lépnünk” – tette világossá a miniszter.
“Jobb Olaszországban kobaltot bányászni, mint Kongóban (…) és másokat is arra ösztönözni, hogy ugyanazokat a szociális és környezetvédelmi normákat alkalmazzák” – tette hozzá, egy olyan cselekvési stratégiára fogadva, amely nem csak olasz, hanem mindenekelőtt európai.
Október 30-án Rómában ugyanis a digitális technológiáról tartanak egy rendezvényt, ahol az olasz, francia és német miniszterek találkoznak, hogy megvitassák a kérdést és közös stratégiát hajtsanak végre.
Forràs: Euractiv
