Európai Parlament: a rémségek háza
Bárki, aki dolgozott már az Európai Parlamentben, ismer rémtörténeteket arról a jelentős számú európai parlamenti képviselőről és tisztviselőről, akik bántalmazók, erőszakoskodók vagy szexuális ragadozók.
A bizonyítékot a MeTooEP kampány által gyűjtött adatok szolgáltatják, amely az év elején 1001 válaszadót kérdezett meg, és megállapította, hogy a parlamenti alkalmazottak 48,4%-a állítja, hogy tapasztalt már pszichológiai zaklatást a munkahelyén. További 15,9% tapasztalt szexuális zaklatást, 6,7% pedig fizikai erőszakot.
Az, hogy egyes törvényhozók egyben szörnyű munkaadók is, senkit sem lephet meg.
A politika kemény és kíméletlen üzlet, amely vonzza az olyan embereket és munkamódszereket, amelyek az elfogadhatóság határán mozognak. Az Európai Parlament, más politikai intézményekhez és gyakran a médiához hasonlóan, hajlamos arra, hogy magáévá tegye azt az érzést, hogy “különleges munkahely”, amelyre a normális szabályok nem vonatkoznak.
Ez a büntetlenség kultúráját teremti meg, ami azt jelenti, hogy a rosszakat soha nem számoltatják el, és ez némileg magyarázatot ad arra, hogy a MeToo kampányok nyomán a Parlament miért késlekedik a munkamódszerek reformjával.
A képviselők azt mondják, hogy folyamatban van a belső struktúráik átalakítása a visszaélések és zaklatások kezelésével kapcsolatban, és a hét elején megállapodtak egy új közvetítő szolgálat létrehozásáról a Parlamentben, amelyet egy vezető közvetít.
A szolgálat független, semleges és pártatlan lesz. A képviselőknek részt kell venniük egy képzésen is, amely arról szól, hogy “hogyan lehet egy jól működő és jól működő csapatot létrehozni”.
Ez mind szép és jó, bár a MeTooEP kifogásolja, hogy az új rendszer a jelenlegi formájában nem hoz létre külső és független ellenőrzést, és nem szankcionálja azokat a képviselőket, akik nem vesznek részt a kötelező képzésen.
A szakszervezetek és a személyzeti bizottságok több évtizede képviselik tagjaikat az uniós intézményekben. A független közvetítés hiánya, a követelések lassú feldolgozása, valamint a rendszer eredendő elfogultsága az európai parlamenti képviselők és a Parlament javára azonban mindig is korlátozta hatékonyságukat.
“Amíg az Európai Parlament belső döntéshozatali hatalmából hiányzik az átláthatóság, addig a valódi változás elérése továbbra is kihívás lesz” – mondja a MeTooEP.
Ez, valamint a minden európai parlamenti képviselő számára kötelező zaklatásellenes képzés és egy fogakkal rendelkező szankciórendszer elengedhetetlen a visszaélések és a visszaélések kiszűréséhez.
Az európai parlamenti képviselők és munkatársaik közötti kapcsolat olyan személyes jellegű, hogy ha ez a kapcsolat bármilyen okból megromlik, a logikus következmény az, hogy a tisztviselő távozik.
Bár a parlamenti asszisztensek statútumának létrehozása az uniós köztisztviselőkhöz hasonlóan kezeli őket, ezek a politikai kinevezések más kategóriába tartoznak, mint az állandó tisztviselők.
Ennek ellenére a több mint 400 millió európai számára törvényt alkotó politikusok nem állnak a törvények felett. Ahelyett, hogy a tisztviselők rémtörténeteket hasonlítgatnának össze, itt az ideje, hogy a parlamenti dinoszauruszok, akik a zaklatás és a zaklatás hírében állnak, kihaljanak.
Forràs: Euractiv
