Az EU nem rendelkezik hiteles gazdaság-biztonsági stratégiával
A blokknak olyan stratégiát kell kidolgoznia, amely előre látja a jövőbeli fenyegetéseket, és kihasználja legértékesebb biztonsági értékét – a világ legnagyobb gazdaságaként betöltött pozícióját.
2014 nyarán az újságok címlapjai egyöntetűen arról szóltak, hogy a nyugati országok a Kreml Krím annektálására és a maláj utasszállító repülőgép ukrán légtérben történt lelövésében való bűnrészességére a Kreml Oroszországgal szembeni átfogó gazdasági szankciókkal válaszolt. Az Európai Unió fellépésének valósága azonban meglehetősen kétes.
Az EU kézzelfogható eredménytelenséget mutat az elmúlt kilenc évben Oroszországgal szemben bevezetett korlátozó intézkedések esetében – és ez a tétlenség és a kudarcok rekordja.
Ez a megközelítés lehetővé tette, hogy az orosz hadsereg továbbra is képes legyen fegyvereket fejleszteni, a szükséges alkatrészeket importálni és az arzenálját támadásra készletezni, annak ellenére, hogy Vlagyimir Putyin elnök ambícióit nyilvánvalóan nem sikerült teljesíteni. De képzeljük csak el, hogy nyolc év megfelelően végrehajtott és fenntartott gazdasági korlátozása az orosz hadseregnek milyen mértékben tehette volna tönkre a Kreml ukrajnai törekvéseit.
És itt rejlik az EU központi hibája – “válságból válságba” jut. Radikális gondolkodásra és korrekcióra csak akkor kerül sor, amikor a sebezhetőségek feltárulnak, és Brüsszel cselekvésre kényszerül.
Gondoljunk csak az Európai Bizottság által egy olyan témában, mint a pénzmosás, tett lépéssorozatra, amelyet főként a leleplezések és botrányok váltottak ki. A változások és a fejlesztések csak olyan mérföldkőnek számító események függvényei, mint a Panama-iratok – offshore szervezetekről és politikusok pénzügyi tevékenységeiről kiszivárgott dokumentumok – vagy a szélsőséges hiányosságok feltárása, mint például a Danske Bank Estonia botránya.
Hasonlóképpen, Oroszország 2022-es teljes körű ukrajnai inváziójával szemben az EU csak azért futott gyorsan, hogy megálljon. Az eurokraták és kollégáik a tagországokban sietve dolgozták ki és egyeztették a szankciócsomagok egész sorát, amelyek valóban átfogóak. Eközben a szankcióügyi megbízott kinevezésével és annak felismerésével, hogy a tagállami végrehajtás és a harmadik országok megfelelése még nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, a tavalyi munka érdemi felülvizsgálatát most 2023 fontos feladatának tekintik.
De ismétlem, mindez reaktív. Az új struktúrák, irányelvek és rendeletek a katasztrófa hamvaiból épülnek fel. A válságról válságra való menedzselés azonban nem stratégia – ez a kudarc jele.
Forràs : Politico /
