Az Északi Áramlat elleni támadásra adott válaszlépés hiánya az EU szuverenitásának végét jelenti
Az EU tétlensége az amerikai támadást követően azt sugallja, hogy az EU a legjobb esetben protektorátus, a legrosszabb esetben pedig megszállt terület.
“Az aktív európai energiainfrastruktúra bármilyen szándékos megzavarása elfogadhatatlan, és a lehető leghatározottabb válaszlépésekhez fog vezetni” – így reagált Ursula von der Leyen a Balti-tengeren keresztül az EU-ba földgázt szállító vezetékeket megsemmisítő kettős robbanásra.
Két héttel később a német főügyész vizsgálatot indított a “nemzeti energiaellátás elleni súlyos erőszakos támadás miatt, amely valószínűleg veszélyezteti Németország külső és belső biztonságát”. Öt hónap elteltével Németország, Dánia és Svédország külön-külön folytatott vizsgálatai azt mutatták, hogy a robbanások szándékos szabotázsakciónak minősülnek. Az elkövetőt azonban egyik sem azonosította.
Az Északi Áramlat gázvezetékek orosz, francia, holland és német európai energetikai cégek közös tulajdonában voltak. Több mint 15 évig tartott és mintegy 20 milliárd dollárt emésztett fel a megépítésük, és alapvető fontosságúak voltak Európa energiabiztonsága és Németország ipari gazdaságának életképessége szempontjából. Az igazat megvallva, a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés, amely ezt az infrastruktúrát olyan értékessé tette, az éghajlati válság fényében tarthatatlanná is tette azt.
A DiEM25 valójában ellenezte az Északi Áramlat 2 megépítését, és a szabotázs után azt javasolta, hogy Németország gazdaságát a helyi, decentralizált megújuló energiaforrások köré szervezzék át. Ehelyett a német kormány a drága cseppfolyósított földgáz behozatala mellett döntött, megszegve a hatályos környezetvédelmi előírásokat, és egész közösségeket gyökereztetett ki erőszakkal, hogy még több lignitet bányásszanak ki.
Így vagy úgy, de annak a kérdésnek, hogy ki hajtotta végre ezt a támadást, és hogyan ússzák meg még mindig büntetlenül, még mélyebb következményei vannak az EU jövőjére nézve.
Forràs:DiEM25
