Az EU Parlament nagy árat fog fizetni a Katargate-ért
A lassú visszaszámlálás a 2024 májusában esedékes európai parlamenti választásokig már megkezdődött, és az utolsó dolog, amiről az európai parlamenti képviselők és képviselőcsoportjaik beszélni akarnak, az a saját parlamentjükben tapasztalható korrupció. Sajnos nincs sok választásuk.
Kevés dolog van, ami nagyobb valószínűséggel csökkenti a jövő májusi választási részvételi arányt – ami biztos, hogy aggasztja az uniós tisztviselőket -, mint egy korrupciós botrány.
Ebben az értelemben meglepő, hogy a Roberta Metsola, a Parlament elnöke által a Katargate megvesztegetési botrányra válaszul kidolgozott 14 pontos terv kifejezetten kevés ambíciót tartalmaz.
A volt európai parlamenti képviselők állandó parlamenti belépőjének megtagadása, a törvényhozók és munkatársaik kötelezése arra, hogy jelenteniük kell a lobbistákkal való találkozóikat, a pénzügyi érdekeltségekről való több tájékoztatás (bár konkrétumokra nem tér ki), valamint az uniós törvényhozók és egy harmadik fél közötti úgynevezett “baráti” csoportok sokaságának betiltása alig több, mint apró lépések.
A Katargate egy olyan intézmény számára volt botrány, amely már régóta nem ellenőrzi a pénzmozgást, ezért soha nem látott módon könnyű hozzáférést biztosított a lobbistáknak.
Metsolának igaza van abban, hogy az új szabályok nem fogják megállítani azokat, akik hajlamosak a pénzzel teli zsákok csábítására, de ez nem jelenti azt, hogy a Parlamentnek nem kellene megkísérelnie egy ambiciózus tisztogatást. Az amerikai Foreign Agents Registration Act uniós változata, amely előírja a lobbisták számára, hogy nevezzék meg a külföldi kormányt, pártot vagy politikust, akinek dolgoznak, és hozzák nyilvánosságra a velük kötött szerződést, sokkal többet tenne a lobbizás szabályozásáért, mint a 14 pont bármelyike.
A Parlament azt mondja, hogy nem tud saját független etikai testületet létrehozni, és ehhez az Európai Bizottságnak kellene javaslatot benyújtania. Ugyanakkor nehezen érthető, hogy a kamara saját szabályai miért akadályozhatják meg egy fogakkal rendelkező belső szabályozó testület létrehozását.
Eközben a jobbközép Európai Néppárt (EPP) folytatja kísérletét a Qatargate fegyverként való felhasználására, azzal vádolva szocialista riválisait, hogy nem foglalkoznak a korrupcióval, arra hivatkozva, hogy eddig a letartóztatások a balközép törvényhozókra vonatkoztak.
Ez eddig talán igaz is, de ez a taktika olyan, mintha valaki az árokba dobálná a sarat, és aztán csodálkozna, hogy ő maga miért lesz koszos. A brüsszeli buborékon kívül mindenki számára a Parlament egészét beárnyékolja a Qatargate.
Az Európai Néppártnak rá kell ébrednie, hogy a Qatargate-nek nincsenek nyertesei. Ha az európai parlamenti képviselők nem használják ki az elkövetkező hónapokat arra, hogy megtisztítsák intézményüket, akkor az egyetlen valószínű eredmény az lesz, hogy a választók jövő májusban egyszerűen távol maradnak, az EU legkeményebb kritikusainak legnagyobb örömére.
Forrás: Benjamin Fox, Euractiv
