EP:”A szlovákiai magyarok kényszermunkára való deportálása 1946-1947″
“A szlovákiai magyarok kényszermunkára való deportálása 1946-1947” című közmeghallgatásra november 16-án került sor az Európai Parlamentben Jordi Sole, a spanyolországi Esquerra Republicana de Catalunya párt, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportjához tartozó Jordi Sole európai parlamenti képviselő elnökletével.
“A szlovákiai magyar lakosság Csehország felé történő deportálásának kérdésének megértéséhez némi felvilágosításra van szükség” – mondta a főszónok Mikulas Krivansky Mikulas szlovákiai születésű magyar újságíró, a Deportálások Áldozatainak és Leszármazottaiknak Egyesületének elnöke.
A második világháború végén a csehszlovák vezetők mély meggyőződése volt, hogy az újjáalakult Csehszlovákiának etnikailag homogénné kell válnia.
A potsdami konferencia elfogadta a németek kitelepítését, de ellenezte a magyarok kitelepítését. Ennek következtében a csehszlovák kormány arra kérte a békekonferenciát, hogy kényszerítse Magyarországot a lakosságcseréről szóló szerződés elfogadására, amelyet 1946. február 27-én írtak alá.
A csehszlovák hatóságok a kérdés egyoldalú és erőszakos megoldása mellett döntöttek.
Az általános munkakötelezettségről szóló 88/1945. sz. törvény eszközeként a magyarok kitelepítése Csehország felé folytatódott.
Magát a törvényt és annak alkalmazását összehasonlítva, valójában a törvényt ürügyként használták fel a magyar lakosság kitelepítésére.
y ilyen törvény értelmében sürgős és közérdekű munka esetén legfeljebb egy évre, 16 és 55 év közötti férfiak és 18 és 45 év közötti nők számára írták elő a munkakötelezettséget.
Nem voltak munkakötelesek a terhes nők és azok a nők, akiknek egy 15 év alatti gyermekük van, valamint azok a nők, akiknek legalább egy eltartott személyük van. Házas munkásokat csak akkor lehetett behívni, ha a munkások száma nem volt elegendő.
Ennek ellenére már 1946. november 19-én végrehajtották a kényszerszállításokat, a hadsereg és a rendőrség csapatai bekerítették a Duna menti magyar járásokat.
A deportálásoknak sok tragikus áldozata volt, és rengeteg szenvedést okoztak, újszülött, mellre született csecsemők és idős emberek haltak meg, mások súlyos betegségekben szenvedtek.
A kitelepített családokat vidéki cselédként vagy napszámosként a cseh nagygazdák és földbirtokosok mellé helyezték ki.
Ez az eljárás ellentétes volt a csehszlovák törvényekkel, mert a hatóságok többször megsértették a hatályos jogszabályokat.
A szociális minisztérium forrásai szerint 1948 januárjában 11 746 “gazdasági egységet” – a családok megjelölésére használt kifejezés – deportáltak, azaz 44 129 személyt.
Az áldozatok többségének sikerült visszatérnie Szlovákiába, miután 1948-ban a kommunisták átvették a hatalmat.
Az áldozatok csak az 1989-es változás után fejezték ki követeléseiket, és követelték az igazságszolgáltatást.
Ez az oka annak, hogy megalakult a Deportálások Áldozatainak és leszármazottaiknak Egyesülete. Az egyesület 3 000 regisztrált áldozatot képvisel.
Dzurinda úr kormányának két mandátuma alatt ( 1998-2002 és 2002-2006 ) a szlovák parlament megszavazta a múlt egyes áldozatainak kártalanítását célzó törvényeket. Ezek a törvények az 1939-1945 közötti fasiszta és az 1948-1990 közötti kommunista időszakra vonatkoztak, de kizárták a demokratikusnak tekintett 1945-1948 közötti időszak áldozatait a kártérítésből.
A kényszermunka áldozatainak kizárása minden kártalanításból etnikai alapon történik, és véleményünk szerint súlyos diszkriminációt jelent a szlovák állampolgárok különböző csoportjai között.
Ezt követően egyesületünk 1 500 tagja személyesen írt levelet Dzurinda miniszterelnök úrnak és Romano Prodi európai biztosnak. Az európai képviselők mozgósítottak a kényszermunka áldozatai érdekében. A kérdést különböző parlamenti bizottságokban terjesztették elő: Nelly Maes, Miquel Mayol i Raynal, Bernat Joan i Marí többször is elutazott Szlovákiába, hogy részt vegyen egyesületünk közgyűlésén.
Írásos kérdéseket tettünk fel a Bizottságnál és Verheugen úrnál, a bővítési biztosnál.
Erik Meijer európai parlamenti képviselő négy idevágó kérdéssel szembesítette az utóbbit, de csak homályos, kitérő általánosságokon alapuló válaszokat kapott.
A Jiří Paroubek vezette cseh kormány végül úgy döntött, hogy humanitárius gesztust tesz a múlt áldozatai felé. Számos, különböző politikai irányzatokat képviselő európai képviselő közbenjárásának köszönhetően a kényszermunka áldozatául esett magyar származású cseh állampolgárok most már szerepelnek a cseh kormány nyilatkozatában.
Az előbbi tények fényében joggal merül fel a kérdés: vajon közömbösség vagy cinkosság volt-e a döntéshozó politikusok részéről?
Összefoglalva, az állami hatóságok által elkövetett főbb törvénysértések a következők:
– Kényszer és fegyveres erőszak alkalmazása
– A törvény előírásainak figyelmen kívül hagyása a végrehajtás során.
– A hatályos bérrel kapcsolatos rendelkezések figyelmen kívül hagyása
– a törvény által előírt megfelelő lakhatás és élelmezés hiánya
– a gyermekmunka kizsákmányolása
– A munkavégzés időtartamának nyugdíjrendszerekbe történő beszámításának megtagadása
– A társadalombiztosításból származó valamennyi ellátás hiánya.
“Úgy gondoljuk, hogy mindazok, akik ezeken a munkákon keresztül hozzájárultak a Köztársaság II. világháború okozta újjáépítéséhez, megérdemlik az elismerést méltó erőfeszítéseikért. Sokan vannak, köztük a képviselők is, akik úgy érzik, hogy feltétlenül szükség van olyan jogszabályra, amely a szlovák állampolgároknak – a kényszermunka áldozatainak – okozott sérelmek helyreállítását célozza” – folytatta Krivansky.
Az Európai Parlament és a választott képviselők közelmúltbeli szerepvállalása a kényszermunka ügyében az ilyen gyakorlatot alkalmazó vállalatok ellen hozott határozatokban tükröződik.
A kényszermunkából származó termékek uniós betiltása bátorító gesztus az igazságért folytatott küzdelmünk számára.
Krivansky úr, a Deportálások Áldozatainak és Leszármazottaiknak Szövetsége – Szlovákia elnöke előadása Jordi SOLÉ európai parlamenti képviselő nyilvános meghallgatásán Brüsszelben, 2022. november 16-án.
Forràs: Europe Diplomatic
