Nyugat-Szahara: létezik e igazságos, reális, pragmatikus, tartós és kölcsönösen elfogadható politikai megoldás? Interjú Lars Patrick Berg Európai Parlamenti képviselővel.

K: 2022. június 8-án Algéria bejelentette, hogy felfüggeszti a Spanyolországgal kötött két évtizedes barátsági, jószomszédi és együttműködési szerződést. Ez a döntés csapásként érte Algéria és az EU közötti kapcsolatokat, amelyek azóta romlottak meg, hogy Spanyolország támogatta Marokkó álláspontját a vitatott nyugat-szaharai területtel kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy az EU e kérdésben inkább Marokkó oldalára állt. Ön is így látja?

V: Az EU kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekszik a két egymással a kérdésben összetűzésben álló állammal, épen ezért az EU az algériai lépés gazdasági következményei miatt aggódva sürgette Algériát, hogy vonja vissza “mélységesen aggasztó” döntését, amely közvetlenül sérti a 2005-ös EU-Algéria partnerségi megállapodást. Az is igaz, hogy az EU inkább támaszkodik Marokkóra Nyugat-Szahara kérdésében, hiszen a terület státuszát elsődlegesen Marokkó képes meghatározni. Az EU társulási szerződést kötött Marokkóval, ami 2019. július 19-én lépett hatályba és a szerződés a vámkedvezményeket kiterjeszti a Nyugat-Szaharából származó termékekre is. A 2021. évi jelentés azt mutatja, hogy a megállapodás végrehajtása zökkenőmentesen zajlik, és hogy a megállapodás előnyökkel jár Nyugat-Szahara és lakossága számára, mivel az EU-ba irányuló export és a foglalkoztatási adatok folyamatos és mérsékelten növekvő tendenciát mutatnak, ami nagymértékben a megállapodás szerinti vámkedvezmények nyújtásának tudható be.

K: Csakhogy a területet „felügyelő” Polisario Front nem hajlandó elfogadni az Európai unió azon állápontját, hogy a területet kvázi a Marokkói Királysághoz tartozónak tekinti. Ezért fel is jelentette az Európai Tanácsot az EU Törvényszékén. Hol áll most ez a kérdés?

V: Valóban, a Polisario Front keresetet nyújtott be a Tanács ellen, és az Európai Bíróság 2021. szeptember 29-én hozott ítéletében meg is semmisítette a megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatot. Csakhogy a Tanács jogorvoslattal élt így a megállapodás a Bíróság ítéletének meghozataláig továbbra is alkalmazandó.

K: Ez is mutatja, milyen összetett és bonyolult kérdésrendszerről van szó. Ugyanakkor az EU nincs egyedül a tekintetben, hogy Nyugat-Szahara területét Marokkóhoz, köti, hiszen az Egyesült Államok is hasonló módon értelmezi a kérdést.

V: Valóban így van. Az Egyesült Államok a Trump-adminisztráció idején kijelentette, hogy elismeri “Marokkó szuverenitását a teljes nyugat-szaharai terület felett”, és végül konzulátust nyitott Dakhlában. Az amerikaiak azonban még ennél is tovább mentek, és megerősítették, hogy támogatják azt a marokkói javaslatot, amely korlátozott autonómiát biztosítana a marokkói ellenőrzés alatt élő szaharaiaknak. Néhány héttel ezelőtt azonban a New York-i Ügyvédi Kamara felszólította az amerikai elnököt, hogy vizsgálja felül Donald Trump korábbi elnök döntését a Nyugat-Szahara feletti állítólagos marokkói szuverenitás elismerésével kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy minden diplomáciai csatornát ki kell használni annak érdekében, hogy a szaharai nép gyakorolhassa az önrendelkezéshez és a független állam létrehozásához való jogát, és a nemzetközi joggal összhangban rendelkezhessen természeti erőforrásaival. Kérdés, milyen lépéseket tesz, ha tesz egyáltalán a Biden adminisztráció.

K: Milyen állásponton vannak az uniós tagországok?

V: Németország megváltoztatta álláspontját Nyugat-Szaharával kapcsolatban, miután Olaf Scholz-ot kancellárrá választották. Az újonnan megválasztott német kormány is igyekszik túllépni a Marokkóval hosszú ideje fennálló feszültségen és ezért a marokkói autonómiatervet “fontos hozzájárulásnak” nevezte a nyugat-szaharai konfliktus lezárásához.

K: Mint tudjuk, az ENSZ is igen fontos szerepet játszik a kérdés megoldásában. Milyen kérdésekben tud segítséget nyújtani az ENSZ?

V: Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa gyakran próbálja elősegíteni a két Maghreb-ország közötti feszültségek enyhítését. Ezért amikor Spanyolország – mindkét ország kiemelkedő partnere – nem tudott olyan kiegyensúlyozott álláspontot kialakítani, amely segíthetett volna a feszültségek csökkentésében, Algéria gyorsan eszkalálódott, és kifejezetten elítélte a spanyol politikai változást, és kijelentette, hogy a spanyol álláspont ellentmond a nemzetközi jogi döntéseknek és a spanyol kormány hagyományos álláspontjának.

K: Marokkó viszont egyre határozottabban lépett fel a vitatott terület feletti szuverenitása tekintetében. Valójában VI. Mohammad király egy közelmúltbeli beszédében bejelentette, hogy a más országokkal való marokkói kapcsolatok elsősorban a Nyugat-Szahara feletti marokkói szuverenitás tiszteletben tartásán fognak alapulni.  Ez elég egyértelmű döntés, ami minden más megoldási lehetőséget kizár: Ön hogyan látja ezt?

V: A Nyugat-Szahara státuszáról Spanyolországgal folytatott algériai diplomáciai vita közepette az algériai külügyminisztérium keményen dolgozik a gazdasági és politikai kapcsolatok erősítésén Olaszországgal, Spanyolország régi partnerével, és Franciaországgal, Marokkó legnagyobb szövetségesével. Franciaország, amellyel Algériát hosszú és viharos történelem fűzi össze, mindig is nyíltan támogatta Marokkó jogát “területi integritásának” megvédésére. Éppen ezért az az algériai kormány Franciaország támogatását szeretné elnyerni a kérdésben.

Ugyanakkor Algéria erősen közeledik Olaszországhoz is, a kapcsolatok Abdelmadjid Tebboune algériai elnök 2022. május 25-i hivatalos látogatásában csúcsosodtak ki.  Tebboune elnök fontos energetikai megállapodást írt alá Olaszországgal, amely megnyitja az utat Algéria előtt, hogy Olaszország legnagyobb gázszállítójává váljon. A feszültségek fokozódása előtt Algéria volt Spanyolország legnagyobb gázszállítója, és Madrid a transzmarokkói gázvezetéken keresztül kapta az algériai gázból a rá eső részt. Mivel azonban az algériai-marokkói kapcsolatok megromlottak, és Algéria attól tartott, hogy Spanyolország algériai gázt ad el Marokkónak, Algír kikötötte, hogy a Spanyolországnak szállított gázt nem lehet más országba, nevezetesen Marokkóba reexportálni. Ezen túlmenően az algériai kormány nemrégiben büntetőintézkedésként úgy döntött, hogy a Spanyolországba szánt gázt most Olaszországba irányítják át.

K: Kérdés, hogyan reagál majd az EU, ha más uniós államok is a spanyol álláspont mellett döntenek, és így támogatják az autonómiajavaslatot, illetve a függetlenségi népszavazás kiírását?

V: Nabila Massrali, az EU külügyi főképviselőjének, Josep Borrell-nek vezető szóvivője újságíróknak nyilatkozva elmondta: “Az Európai Unió üdvözli a tagállamok és Marokkó közötti kétoldalú kapcsolatokban bekövetkező minden pozitív fejleményt, amely csak előnyös lehet az euro-marokkói partnerség megvalósítása szempontjából”. Ez a kijelentés egyértelművé teszi, hogy az EU hivatalosan a marokkói álláspontot követi. E mellett az EU támogatja az ENSZ-főtitkár erőfeszítéseit, amelyek a nyugat-szaharai kérdés “igazságos, reális, pragmatikus, tartós és kölcsönösen elfogadható politikai megoldására” irányulnak. Kérdés, hogy a  tisztességes és kölcsönösen elfogadható megoldást célzó ENSZ-erőfeszítések valaha is eredményre vezetnek e.

Barcs Endre