Amibe az EU-nak beletörik a bicskája: bővítés és szerződésreform
A két kérdés összefügg, és ekként is kell kezelni, de amennyiben lesz ilyen, a ratifikáció tele lesz buktatókkal.
Az Európai Unió számára Ukrajna tagjelölti státuszának megadása kétségtelenül jelentős lépés volt. Ami miatt azonban Kijevnek, valamint a többi nyugat-balkáni fővárosnak aggódnia kellene, az az, hogy nem tettek megfelelő lépéseket magának az EU-nak a megreformálására.
A korábbi uniós bővítéseket mindig új uniós szerződések előzték meg. Ahhoz pedig, hogy a blokk komolyan vegye a bővítést, komolyan kell vennie a szerződések reformját is. A bővítést támogató keleti és a visszafogott nyugati tagok között végre egyezséget kell kötni: bővítésért szerződésreformot.
Az EU bővítési politikája világtörténelmi méretű siker. A blokk kontinentális terjeszkedése az 1990-es és 2000-es években egyesítette és stabilizálta Európát, (nagyrészt) megszilárdította a demokráciát.
A gyors bővülés azonban megterhelte az EU működőképességét is. A nagy döntésekkel és a külpolitikával kapcsolatos konszenzus szükségessége, a demokrácia és a jogállamiság egyes új tagok általi semmibe vétele, valamint az uniós hatáskörök elavult korlátai – például a védelmi és a költségvetési politika területén – arra késztették az olyan országokat, mint Franciaország, hogy ellenálljanak a jövőbeli bővítésnek.
Így az elmúlt évtizedben a bővítés szünetelt, a Nyugat-Balkán pedig kívül rekedt. Míg az EU ezt a reformok hiányára hivatkozva indokolja, a nyugat-balkáni országok joggal jegyzik meg, hogy néhányuk valódi előrelépést tett és teljesítette az EU kritériumait, mégsem vették fel őket.
Ez mostanra egy ördögi kört hozott létre, ahol az EU érdektelensége elszívja a helyi politikai akaratot a kemény reformok végrehajtására – minek erőltetni az uniós reformokat, ha továbbra sincs esély a tagságra? Ennek valós költségei vannak a tágabb értelemben vett európai biztonság és jólét szempontjából is. A Balkán stagnál, az etnonacionalista politikusok újra előtérbe kerültek, és a régió egyre inkább a többi nagyhatalom, például Oroszország és Kína figyelmének középpontjába kerül.
Sajnos a Balkánhoz hasonló purgatórium az a sors, amely Ukrajnára is vár – hacsak a bővítési folyamat nem akad el.
De Oroszország agressziós háborúja és Ukrajna lelkes csatlakozási vágya még beindíthatja a dolgokat.
Forràs: Politico
