Milyen jövője van a “halál szélén álló” Szomáli földnek? Interjú Lars Patrick Berg Európai Parlamenti képviselővel

Kérdés: A világ  aggodalmukat fejezte ki amiatt, hogy a fejlődő országokat hogyan érintette az ukrajnai háború, miután Oroszország tilalmat rendelt el az ukrán kikötőkben a világnak eladandó élelmiszerek exportjára, ami az árak emelkedését okozta.  Ukrajna és Oroszország megállapodott egy olyan megállapodásban, amely lehetővé tenné a létfontosságú gabonaexport újraindítását az ukrán fekete-tengeri kikötőkből . Ez jelentős diplomáciai áttörés, amelynek célja a háború által kiváltott globális élelmiszerválság enyhítése, csakhogy elég későn, és az élelmiszerhiány Afrika szarvának sebezhető régióját is erősen megviselte. Európai politikusok, igy ön is rámutatott, hogy Szomáliföld nem képes ellenállni az Ukrajnában zajló háború okozta élelmiszerhiánynak, miközben az országban szárazság tombol. Úgy tudni, hogy a helyzet a klímaváltozással még tovább romlott. Van e segítség? 

Válasz: A statisztikák szerint 2020-ban Szomáliföldet fenyegeti a legnagyobb aszályveszély, amelyet Zimbabwe, Dzsibuti és Dél-Afrika követ. 2022-ben világszerte felröppentek a hírek, hogy Szomáliföld népe a “halál szélén áll”, és a Szomáliai Aszálymentő Bizottság arról számolt be, hogy a súlyos aszályos körülmények miatt 810 000 ember kényszerült lakóhelyét elhagyni, és megtizedelte a termést és az állatállományt.

Egyes országok esetében az erdőtüzek, aszályok és árvizek szezonálisak. Az éghajlatváltozás miatt azonban világszerte egyre gyakoribbá, hosszabbá és szélsőségesebbé válnak.  A szomáliai Togdheer, Sool és Sanag régiókban az aszály miatt kitelepített emberek körében végzett felmérések szerint a 2020 októbere óta tartó három egymást követő esős évszak után a háztartások 59%-a arról számolt be, hogy elvesztette az összes állatállományát, ami arra kényszerítette őket, hogy feladják megélhetésüket és városokba költözzenek. Sok állat elpusztult a legelő és a víz hiánya miatt, míg másokat kétségbeesésükben eladtak, mivel a pásztorok megpróbáltak elég pénzt szerezni családjuk eltartására, miközben az élelmiszer- és vízárak az egekbe szöktek.

Kérdés: Európai politikusok, közöttük ön is a Szomáliaföldnek nyújtott közvetlen támogatás mellett érvel. Csakhogy Szomáliaföld függetlenségét még számos ország nem ismerte el. Mi lenne a megoldás?

Válasz: Szomáliföldnek nem sikerült megkapnia a nemzetközi segélyek 20%-át függetlenségének nemzetközi el nem elismerése miatt, ezért nagyszerű lenne, ha Szomáliföld megkapná ezt az elismerést. Ebben az esetben közvetlenül kapna segélyt, hogy megvédje népét az éhezéstől. Az államoknak tudomásul kellene venniük; hogy Szomáliföld nem szakadár vagy szeparatista, ahogy függetlenségének ellenségei tévesen állítják. Szomáliföld 1960. június 26-án vált független nemzetté, amikor Szomália még olasz gyarmat volt.  Szomáliföld nem fog visszatérni a Szomáliával 1960. július 1-jén elhamarkodottan megosztott, pusztító, szörnyűséges, egyoldalú unióhoz, miután Szomáliföld 1991-ben katasztrofális polgárháborúk után kivált belőle, visszakövetelve az 1960. június 26-án elért függetlenségét.

Kérdés: nem az lenne a logikus, ha az etnikailag összetartozó rész ismét unióban egyesülne? 

Válasz: Az etnikai hovatartozás, vallás, nyelv, kultúra, hagyományok, bőrszín stb. megosztása nem határozza meg egy unió vagy föderáció létrejöttét, vagy egy unió vagy föderáció létének vagy fennmaradásának megőrzését, de csak a hatalom igazságos megosztása és az igazságosság határozza meg egy unió vagy föderáció sikerét és fennmaradását, és ezt Szomália nem tartotta tiszteletben. Szomáliföld népe 22 évig, 1960-tol 1982-ig tűrte a hatalom megosztásának megtagadását, az elnyomást és az igazságtalanságot, és 8 évig 1982 és 1990 között az emberi jogok mindenféle megsértését, atrocitásokat és pusztítást.

Szomália népének meg kell értenie, hogy Szomáliföld határai ugyanolyan legitimek, mint bármelyik afrikai ország határai, mivel azok mind európaiak által húzott határok voltak. Nem kétséges, hogy a Szomáliai Köztársaságot előbb-utóbb el fogják ismerni a Szomáliai Brit Protektorátus gyarmati határaiért és az 1960. június 26-án elért függetlenségéért, ami két olyan feltétel, amely minden afrikai ország diplomáciai elismeréséhez szükséges. Szomáliföld elismerése nem kérés, hanem jog, mint bármely más afrikai országé. Tehát elkerülhetetlen!

Kérdés: A gyarmati határok máig sérthetetlenek lennének Afrikában? Nem rajzolhatják át azokat maguk az ott élő népek? 

Válasz: Afrikában nincsenek klán- vagy törzsi határok, hanem csak állam- vagy nemzeti határok vannak. Ténykérdés, hogy az európaiak által felállított gyarmati határok határozzák meg a mai napig az államiságot és az egyes országok diplomáciai elismerését Afrikában, Ázsiában és az arab világban. Szomáliföld sem kivétel ez alól. A nemzetközileg elismert gyarmati határait a Szomáliai Brit Protektorátustól örökölte, mint bármely más afrikai ország a gyarmatosító hatalomtól. Dzsibuti, Szomáliföld és Szomália határai nemzetközileg ugyanolyan legitimitással és státusszal rendelkeznek, mint a függetlenségüket, területüket és nemzetüket meghatározó gyarmati határok, mint Afrika többi része.

Kérdés: Afrika szervának békéje mégis Szomália és Szomáliföld békés egymás mellett élesétől  függ. Elképzelhető e egy ilyen forgatókönyv a közeli jövőben?  

Válasz: Jó lenne, ha Szomália és Szomáliföld elismerné egymást, hogy két testvéri ikerállam legyen Afrika szarván, amelyek támogatják egymást, és az Öböl-országokhoz hasonlóan kereskedelmet, kulturális, utazási, tudományos, tudományos, sport, katonai szövetséget stb. folytatnak, hogy népük számára virágzó, jobb jövőt teremtsenek, ahelyett, hogy két ellenséges nemzet lenne Afrika szarván, elkerülhető alkalmi összecsapásokkal, határzárakkal, kitoloncolásokkal, fenyegetésekkel, katonai fejlesztésekkel, fegyveres összecsapásokkal stb. A két ország közötti kölcsönhatások és együttműködések minden területen, Szomáliföld szuverenitásának helyreállítása és Szomália újjáélesztése a kitörés lehetősége a tartós instabilitásból.

Barcs Endre