Irán Izrael tárgyal a tengeri gázmezőkről
Irán a Hezbollahon keresztül meghívta magát a Libanon és Izrael közötti tárgyalásokba a tengeri gázmezőkről.
Miután a Hezbollah a múlt héten drónokat repült egy izraeli gázfúrótorony fölé, nyilvánvalóvá vált, hogy Libanon és Izrael tengeri gázmezőkről folytatott tárgyalásai regionális üggyé váltak, amelyben Irán is érintett. Az irániaknak az egész Közel-Keleten több fronton is komoly beleszólásuk van – Jemenben, Szíriában, a palesztin területeken, Irakban és Libanonban -, és most egy újabb területet nyitottak meg, amelyről tárgyalhatnak.
Egy olyan pillanatban, amikor Európa csökkenti az orosz olajtól és gáztól való függőségét, Irán emelte a tétet azzal, hogy megerősítette, hogy az Európába irányuló potenciális izraeli gázszállítások biztonsága veszélybe kerülhet, ha Irán érdekeit nem veszik komolyan – akár a közös átfogó cselekvési terv (JCPOA), az Iránnal kötött nukleáris megállapodás felújításában, akár Libanonban, akár máshol. Irán a nukleáris tárgyalásokon is jobban érvényre juttathatja követeléseit, ha Európa és az Egyesült Államok arra törekszik, hogy sürgősen iráni kőolajat hozzon forgalomba, hogy pótolja az orosz szállítások korlátozását.
Bármi is legyen a számítások alapja, nyilvánvaló, hogy Libanon gáza most nagyon is az iráni gáz meghosszabbítása.
Az Iránnal szembeni ellenséges arab állítások ellenére a legtöbb nagy arab állam – Szaúd-Arábia, Egyiptom, Jordánia és az Egyesült Arab Emírségek – párbeszédet folytat Teheránnal, többnyire iraki közvetítéssel. Bár az ilyen eszmecserék kimenetele továbbra is tisztázatlan, annak, hogy ezek a megbeszélések megtörténnek, tökéletes értelme van. Az arab államok számára a JCPOA újjáélesztése jelképes eredményt jelent Irán számára, amely a szankciók feloldását követően dollármilliárdokat szabadít fel az ország számára. A megállapodással Irán regionális jelentőségét is elismernék, amire Barack Obama elnök is törekedett, amikor eredetileg a JCPOA-t tárgyalta.
Ebben az esetben a csatornák megnyitása Irán felé szükségszerű. De ennek az ellenkezője is igaz. Ha a JCPOA-ról szóló tárgyalások kudarcba fulladnak, Teherán valószínűleg tovább fogja folytatni a nukleáris fegyverkezési képesség fejlesztését, ami még inkább polarizálná a Közel-Keletet. Ezért az arab államok, akik mind realisták, megértik, hogy beszélniük kell az irániakkal, akiknek megvan az eszközük ahhoz, hogy a régió számos részén rontó tényezővé váljanak. A jemeni háború megmutatta a szaúdiaknak és az emírségieknek, hogy az Iránnal és regionális szövetségeseivel való frontális konfrontációnak beláthatatlan következményei lehetnek, amelyek végül inkább az irániakat erősítik, mint gyengítik.
Hová helyezi mindez Libanon gázvitáját Izraellel? A libanoni tisztviselők állítólag azt javasolták, hogy a 23-as vonalat, amelyet hivatalosan az ENSZ-nek mutattak be az Izraelével határos tengeri területük határaként, módosítsák úgy, hogy az a Qana gázmező teljes területét magában foglalja, hogy ne kelljen megosztani a mezőt Izraellel. Lapértesülések szerint Izrael két feltétellel válaszolt a Qana átadására: amint Libanon megkezdi a gáz kitermelését, pénzügyileg kompenzálja Izraelt; és hogy Izrael nagyobb részesedést kap a Qana melletti 8-as blokkból, hogy ellensúlyozza a lemondását.
Mindkét izraeli feltétel, különösen az első, elfogadhatatlan lehet a Hezbollah számára. Ami még rosszabb, hogy a libanoniak jogi szempontból ingatag lábakon állnak, mert bár hivatalos követelésükként a 23-as vonalat jelölték meg, Aoun nyilvánosan azt mondta, hogy Libanonnak egy nagyobb tengeri övezetre van joga, amely az úgynevezett 29-es vonal által lefedett területnek felel meg. Libanon azonban nem jegyezte be a 29-es vonalat az ENSZ-nél. Tehát egy szürke zónában találja magát, ahol a 23-as vonalnál nagyobb területet követel, de anélkül, hogy ennek jogalapját megteremtette volna.
Forràs; Carnegie Middle east Center
