Az Európai Unió a nyugat-balkáni államok gonosz mostohaanyja
Az Európai Unió gonosz mostohaanyaként kezeli a nyugat-balkáni államokat. Ez ugyan az ukrajnai orosz invázió után sem változott jelentősen, de alapvető vitát váltott ki arról, hogy az EU egyáltalán fel akarja-e venni a maradék hat nyugat-balkáni országot (Szerbia, Észak-Macedónia, Albánia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina és Koszovó) a teljes jogú tagságba.
Ha ugyanis az EU-nak szándékában állna felvenni a felsorolt országokat a tagságába, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy hogyan tudná ezt megtenni. 19 év telt el ugyanis a Nyugat-Balkánra vonatkozó thesszaloniki menetrend elfogadása óta, amely a nyugat-balkáni országok uniós tagságát irányozta elő. Az érintett országok európai perspektívájára vonatkozó ígéreteken kívül semmi konkrétum nem történt.
Közben az a tény, hogy Ukrajna és Moldova mindössze három hónappal azután kapta meg a tagjelölti státuszt, hogy benyújtották tagsági kérelmüket az EU-hoz, nagy csalódást okozott a részükről. Míg Észak-Macedónia és Albánia még mindig az EU-val folytatott tárgyalások kezdetére vár, a Bulgária által bevezetett blokád miatt, amely Észak-Macedónián blokkolja azzal, hogy tényszerűen negligálja Macedónia mint állam létét, népét, identitását és nyelvét. A bolgár parlament ugyanis új határozatot fogadott el, amely “előmozdítja” az EU és Észak-Macedónia közötti tárgyalások megkezdését, de amely Észak-Macedónia számára elfogadhatatlan követelményeket tartalmaz.
Szövegét szem előtt tartva a bolgár parlament Észak-Macedónia számára elfogadhatatlan határozata valójában még konkrétabb blokádot vezet be. Sajnos mindez a “reflektorfényben” történik, és az EU tapssal üdvözli. Bulgáriának és Észak-Macedóniának az elkövetkező időszakot arra kellene felhasználnia, hogy olyan kompromisszumos megállapodást találjon, amely beindítja az EU-val való tárgyalások folyamatát.
Az általános vélekedés szerint az EU folyamatosan kerüli, hogy konkrétan állást foglaljon a nyugat-balkáni országok uniós tagságával kapcsolatban. Ezzel kapcsolatban Emmanuel Macron francia elnök nemrég kezdeményezte egy európai politikai szövetség létrehozását, amely a nyugat-balkáni országokat is magában foglalná. Mivel az EU egy politikai, gazdasági, kulturális és értékalapú szövetség, miért van szükség egy új politikai szövetség létrehozására, azaz egy olyan országtömb létrehozására, amely elsősorban Oroszország és végső soron Kína ellen irányulna? Egy új globális rend van kialakulóban, és a kérdés az, hogy a Nyugat-Balkán milyen helyet kap benne.
Nyitott Balkán – lehetőségek és esélyek
A nemrégiben Brüsszelben tartott EU-Nyugat-Balkán csúcstalálkozó megerősítette azt, amit már jó ideje minden nyugat-balkáni vezető hangsúlyozott. Nevezetesen azt, hogy a Nyugat-Balkán uniós tagságának kérdése, minden más előtt és után, politikai kérdés. Ez a lényege, míg minden más az uniós vívmányokkal való harmonizáció, az uniós elvek és normák átvétele a társadalmi élet különböző területein, a jogi keret, a gazdaságok egységesítése és más területeken csak az uniós tagországok politikai álláspontjának igazolása az EU bővítési folyamatával kapcsolatban.
Az említett csúcstalálkozón minden remény, biztosíték, tárgyalás és megbeszélés, kondicionálás és megállapodás a régió országainak EU-tagságával kapcsolatban elvesztette valódi, érveken alapuló indoklását és értelmét. Tény, hogy míg Ukrajna és Moldova minden rend, eljárás és szabály nélkül kapta meg a tagjelölti státuszt, addig a nyugat-balkáni országok elé állított “akadályok” kizárólag politikai jellegűek, és nem veszik figyelembe a régió tagjelölt államainak eddigi erőfeszítéseit és eredményeit, amelyek egyes esetekben több évtizedes időszakot ölelnek fel. A legjobb példa erre Észak-Macedónia. Nevezetesen az, hogy még a névváltoztatásba is beleegyezett, még egy tized százalékkal sem növelte esélyeit az ország európai útján.
Másfelől a Nyitott Balkán, mint olyan kezdeményezés, amely egyesítette Szerbia, Albánia és Észak-Macedónia erőfeszítéseit a Nyugat-Balkán biztonságosabb, stabilabb és virágzóbb régió létrehozására az ott élő népek számára, kivételes és sok paraméter szerint mérhető és nagyon ígéretes eredményeket ért el. Miközben ez a régió országait csak jobban alkalmassá teszi az uniós tagságra, a korona bizonyítékaként kell szolgálnia annak, hogy a tagjelölt országok európai elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen és tartós.
Forràs: Novinite.com
