Túlélheti-e az ukrajnai háborút az EU klímapolitikája?
Miközben az EU környezetvédelmi miniszterei megvitatják a “Fit for 55” csomag egyes részeit, az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) új jelentést tett közzé arról, hogy az európai vezetőknek hogyan kellene fokozniuk a tiszta és fenntartható energiabiztonság megteremtésére irányuló erőfeszítéseiket.
A nagy kérdés az, hogy Európa éghajlat-politikája hogyan élheti túl az ukrajnai háborút. Mivel Oroszország inváziója meggyengítette az európai kormányok elkötelezettségét az EU éghajlati céljai iránt, az európai vezetőknek az éghajlati kihívást uniós, és nem a nemzeti energiaügyi szuverenitás kérdéseként kell kezelniük.
Fennáll a veszélye annak, hogy az EU orosz energiafüggőségtől való függetlenedése továbbra is háttérbe szorítja a tiszta energiaforrásokra való átállást. A G7-ek pénteken kiszivárgott közleménytervezete, amely a földgázba történő beruházások szükségességét hangsúlyozza, jó példa erre. A blokk vezetői három fő kihívással néznek szembe ebben a kérdésben:
- az Oroszországtól való energiafüggőség gyors csökkentése, ami lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy embargót vezessenek be az orosz olaj- és esetleg gázimportra;
- új partnerségek kiépítése harmadik országokkal az európai energiabiztonság hosszú távú védelme érdekében;
- a Fit for 55 csomag végrehajtása az európai zöld üzlet életre hívása érdekében.
Ezekhez pedig jelentős infrastrukturális beruházásokra, a nehéz helyzetben lévő háztartások és vállalkozások jóléti támogatására, valamint politikai és diplomáciai tőkére van szükség.
Miközben azonban az EU-nak most lehetősége van arra, hogy középtávon az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívásra összpontosítson, az uniós energiaátmenet alakulása nagymértékben a tagállamok nemzeti politikájától függ majd, hogy miként tudnak eligazodni a fájdalmas kettős energiaátmenetben – az Oroszországtól és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségtől való eltávolodásban.
A különböző tagállamok és politikai csoportok különböző megoldásokat támogatnak az EU energetikai trilemmájára, és nehéz lesz egyensúlyt találni közöttük.
A német kormány az energiakérdésekben – legalábbis eddig – nem biztosította a sok európai által remélt előrelátó vezetést. Franciaországnak most lehetősége van arra, hogy a soron következő, cseh uniós elnökségekkel partnerségben hidakat építsen a tagállamok között, és összehozza őket a Macron által első ciklusában szorgalmazott szuverenitási menetrend legfontosabb dimenzióiban: az éghajlat és az energia területén. Ebben Franciaországnak készséges partnerei vannak olyan országokban, mint Dánia, Olaszország, Spanyolország, Hollandia, Portugália és Ausztria.
Forràs: Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR)
