Olaf Scholz: “Nem vagyok Vilmos császár!”
Olaf Scholz az utóbbi időben történelemórákat tart.
“Én nem vagyok Vilmos császár!” Scholz, II. Vilmos német császárra utalva, az elmúlt hetekben többször is kijelentette zárt ajtók mögött, ami fejvakarás és Wikipédia-keresések hullámát váltotta ki.
Vilmos? Viktória királynő unokája, Vilmos Németországon kívül leginkább díszes bajuszáról, hegyes fejfedőjéről emlékezetes.
Németországban azonban ő az az ember, akinek botcsinálta külpolitikája, különösen az Ausztria-Magyarországgal kötött szövetség kiváltotta az első világháborút, és ezen keresztül Hitler katasztrofális felemelkedését. A németek számára Vilmos kevésbé karikatúra, mint inkább elrettentő példa.
Egy olyan időszakban, amikor Németország nyugati szövetségesei egyre inkább értetlenül állnak a kínkeserves magyarázatok előtt, hogy miért nem küld erőteljesebb katonai segélyt Ukrajnának, Scholz Vilmoshoz való ragaszkodása segít megmagyarázni, hogy a kancellár – ahogy Andrij Melnyk, Ukrajna németországi nagykövete fogalmaz – miért hagyta “pácban” az országát.
A Vilmosra való hivatkozással Scholz nem csupán azt jelzi a németeknek, hogy nem fog belegázolni egy szélesebb konfliktusba – hanem azt is sugallja, hogy megmenti őket a nukleáris megsemmisüléstől.
“Nem szabad, hogy atomháború legyen” – mondta Scholz áprilisban a Der Spiegelnek. “Egy hiba következményei drámaiak lennének”.
Nem meglepő, hogy a nukleáris holokauszt kísértete hatékony taktikának bizonyult a vizek elmosásában. Még akkor is, ha a németek többsége (58 százalék) támogatja, hogy nehézfegyvereket küldjenek Ukrajnába, a felük úgy véli, hogy Scholz, aki eddig ambivalens volt a kérdésben, jól kezelte a válságot. És bár német békekezdeményezésekből, sőt oroszbarát tüntetésekből sincs hiány, a németek még nem vonultak utcára azért, hogy támogassák a tankok Ukrajnába küldését.
Forràs: Politico
