A történelem szelleme kísérti a globális elitet Davosban
A Világgazdasági Fórum előretekintő optimizmusáról nevezetes. A globális politikai és pénzügyi elit idei éves találkozóján azonban a múltra való borúlátó hivatkozás dominált.
A küldöttekhez intézett virtuális beszédében Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az 1914-es szarajevói és az 1938-as müncheni örökséget idézte fel: Az első utalás mögött az a feltételezés állt, hogy egy látszólag távoli helyen végrehajtott akciók – mint például az osztrák-magyar főherceg meggyilkolása egy szerb nacionalista által – sokkal szélesebb körű, spirálszerűen terjedő katasztrófát válthatnak ki, ahogyan azt most az orosz inváziót követő globális zavarok és árrobbanások esetében láthatjuk. Ez utóbbi megidézése figyelmeztetés volt arra, hogy ne nyugtassuk meg Oroszország hegemón terveit.
Az utalások folyamatosan érkeztek. Olaf Scholz német kancellár az ülés csütörtöki utolsó nagy beszédében egy bonyolult irodalmi metaforával az első világháború kezdetének “villámcsapását” idézte meg, és azt mondta, hogy február 24-e – az a nap, amikor Oroszország megszállta Ukrajnát – a saját “villámcsapása”. Azt is mondta, hogy Oroszország az “agresszió” és az “imperializmus” háborújával a 18. és 19. századba téríti vissza a világot.
Az idei találkozót úgy hirdették meg, mint egy fordulóponton lévő történelmi számvetés pillanatát. A világ (és különösen a davosi elit tagjai, akik nagy befolyással bírnak erre) válságok sorozata előtt áll. Az ukrajnai háború, a világjárvány viharos vége, valamint az élelmiszer- és üzemanyagárak emelkedése, amelyek minden kontinensen destabilizálják a társadalmakat és a kormányokat – t.
A viták nagy szakadékokat tártak fel a résztvevők között. A Nyugaton kívüli régiók elemzői és politikusai megkérdőjelezték, hogy a történelem valójában kinek a javára fordul. Egyesek szemet hunytak az ukrajnai eseményekre adott érzelmes európai reakció láttán, és rámutattak a kettős mércére, amely a máshol pusztító konfliktusok elhanyagolásában és a korábbi menekülthullámok megvetésében nyilvánult meg.
“Számunkra a szuperhatalmi rivalizálás mindig is jelen volt” – a Szovjetunió és az USA , most pedig Kína az USA ellen” – mondta Khairy Jamaluddin malajziai egészségügyi miniszter. “Szóval számunkra az ukrajnai háború tényleg csak egy bukkanó, nem igazán fordulópont.”
Jamaluddin sajnálkozott, hogy “a ‘bőrszín’ érv” még mindig relevánsnak tűnik. Most, hogy az erőszak és az állami terror “olyasvalakit érint, aki úgy néz ki, mint te” – vagyis egy fehér nyugati embert – “hirtelen nagy lett az erkölcsi felháborodás Washingtontól Davosig” – mondta.
Forràs: The Washington Post
