Csernobil az oroszok kezén. Mi van Ukrajna négy további aktív atomerőművével?
A legközvetlenebb nukleáris veszélyt az ukrán atomerőművek jelentik. A nagyobb kockázatot az jelenti, hogy harcok alakulhatnak ki Ukrajna négy aktív atomerőműve körül, amelyek tizenöt különálló reaktort tartalmaznak, és amelyek 2020-ban az ország villamos energiájának több mint felét termelték. (Ukrajna nemrég fejezte be a többi erőműből származó kiégett nukleáris fűtőelemek tárolására szolgáló csernobili tároló építését, de az ilyen fűtőelemek bevezetésére valószínűleg még nem került sor.)
Csernobil egy nagy kizárási zónán belül van, és a lakatlan terület enyhítené egy második ottani nukleáris baleset következményeit. Ukrajna többi reaktora nincs hasonlóan elszigetelve. Ráadásul ezekben a többi reaktorban lévő üzemanyag nagy része lényegesen radioaktívabb, mint a csernobili üzemanyag. Egyszerűen fogalmazva, az atomerőműveket nem háborús övezetekre tervezték. Rendkívül valószínűtlennek tűnik, hogy Moszkva szándékos támadásokat engedélyezne ezek ellen a létesítmények ellen, de ettől függetlenül célpontokká válhatnak egy olyan háborúban, amely mindenképpen megzavarja a működésüket.
Az ukrán atomerőművek személyzete számára már a munkába járás is veszélyes cselekedet lehet, ami potenciális kihívást jelenthet a reaktor biztonságos üzemeltetésének biztosítása szempontjából. Baleset esetén a tartalék személyzet, például a tűzoltók, nem biztos, hogy el tudnak jutni az erőműhöz – nem utolsósorban azért, mert a polgári segélyezési munkálatokban vehetnek részt.
Ezenkívül az atomerőműveket véletlenül is célba vehetik. Ezek a létesítmények az állami villamosenergia-hálózatból származó energiát használnak a reaktor hűtésére abban az esetben, ha az leállásra kényszerül. Bár rendelkezésre állnak tartalék áramellátó rendszerek, például dízelgenerátorok, az elektromos hálózat az egyik fontos védelmi vonal. Nagyon is fennáll a veszélye annak, hogy Ukrajnában ez az áramellátás megszűnik, ha az orosz erők megtámadják az ország villamosenergia-infrastruktúráját – ahogyan azt a NATO-erők tették Szerbia ellen az 1999-es koszovói háborúban, és ahogyan azt maga Oroszország tette kibereszközökkel Ukrajna ellen 2015-ben.
Még ha Moszkva nem is engedélyez közvetlen támadásokat az atomerőművek ellen, ilyen támadásokra akkor is sor kerülhet. Egy közeli célpontra irányuló fegyver eltalálhatna egy atomerőművet, ha annak navigációs rendszere meghibásodna. Ha az orosz erők úgy vélnék, hogy az ukrán védelmi erők egy atomerőmű belsejében tartózkodnak, akkor légicsapást rendelhetnének el, esetleg megszegve az atomerőművek megtámadásának tilalmára vonatkozó parancsot. Ez az aggodalom nem hipotetikus: 2017-ben az amerikai különleges műveleti erők Szíriában támadást hívtak egy olyan gát ellen, amely a “nem csapáslistán” szerepelt. A keletkezett károk miatt a gát majdnem meghibásodott, ami valószínűleg több tízezer civil vízbe fulladásához vezetett volna.
Forràs: Carnegie
