Egy alternatív Európai Unió felé. Exkluzív interjú Henri Malosse-szal, a Jean Monnet Association elnökével

K: Elnök úr, Jean Monnet, akit mi “Európa atyjának” nevezünk, volt az első elnöke az Európai Unió modernizációs és újjáépítési tervének, amely a második világháború után Franciaországban a gazdasági fellendülést célozta. Ez a “Monnet-terv” néven ismert terv indította el Franciaországot az 1950-es években a gazdasági csodák útján. Ez a terv volt az, amely lendületet adott Robert Schuman francia külügyminiszter javaslatának, amely az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásához vezetett, és amely 1958-ban megalapozta az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Unió elődjének, az Európai Gazdasági Közösségnek a létrehozását. Ma sokan vannak, akik úgy vélik, hogy az Európai Uniónak vissza kellene térnie az alapító atyák elképzeléseihez, például Jean Monnet eredeti terveihez. Most, hogy zajlik az “Európa jövője” konferencia, amelynek célja, hogy kijelölje az EU jövőjét, melyek azok a Jean Monnet-i gondolatok, amelyek hasznosak lehetnek Európa jövője szempontjából?

V: Úgy gondolom, hogy e tekintetben Jean Monnet két üzenetére kell összpontosítanunk: Az európai nemzetek közötti harmónia és a konkrét cselekvés szükségessége Először is szeretném elmondani, mert nem közismert, hogy az úgynevezett “Schuman-terv” szövegét, amely meghatározta a közös Európa jövőjét, teljes egészében Jean Monnet írta, aki egyszerűen átadta azt az akkori külügyminiszternek, Schumannak, hogy terjessze azt a francia nemzetgyűlés elé. Ha kézbe vesszük ezt a dokumentumot, láthatjuk, hogy az elképzelések és koncepciók mennyire érvényesek ma is. Monnet a tagállamok közötti harmónián alapuló közös Európát akarta felépíteni. Ma ez egy nagyon fontos üzenet, mert azt látjuk, hogy a jelenlegi uniós politikusok a megosztottságot segítik elő azzal a politikájukkal, hogy a tagállamokat “jó” és “rossz” országokra osztják. Távol áll Monet elképzelésétől, miszerint az egyetlen központ mindenkinek ráerőlteti az akaratát. Ugyancsak távol állt Monet elképzelésétől, hogy a közös Európának egy politikai vonalra kell épülnie, különösen az az elképzelés, hogy megtámadják vagy megbüntetik azt a tagállamot, amelyik nem követi ezt a központi politikai irányvonalat.

Ma állandóan az európai értékekre hivatkoznak, amelyeket mindenki a maga módján értelmez. Monnet elképzelése nem egy központi politikai hatalom kiépítése volt, hanem konkrét, a tagállamok között egyhangúan elfogadott lépések megtétele, olyan tartalommal, amelyre az egész közösségnek szüksége van, és amelyet az egész közösség elfogad, Mindenki javára és hasznára… Ez teljes harmóniát igényel, és kizárja annak lehetőségét, hogy a nemzeti közösségeket identitásuk és saját értékeik, egyedi Történelmük öröksége miatt ítéljék el.

Ha megnézzük a konkrét lépéseket, vegyük a vámuniót, a monetáris uniót, a közös agrárpolitikát, akkor mindenki megértheti ezek előnyeit, és maga döntheti el, hogy mikor akar csatlakozni az unióhoz. Ott van például a közös határigazgatás kérdése. Láthatjuk, hogy milyen gyorsan változott a felfogás az Európai Unióban e tekintetben. Ebben az esetben is azt látjuk, hogy az európai lakosság egyre nagyobb része nem ért egyet egyes vezetők nézeteivel.

K: Ez azt jelenti, hogy Jean Monnet nem értett egyet a föderalista Európai Egyesült Államok létrehozásával?

V: Az ő elképzelése egy olyan egyesült Európáról szólt, amely a tagállamok szuverenitásának tiszteletben tartásán, identitásuk és különbözőségeik tiszteletben tartásán alapul. Volt még egy elképzelése, amelyet egész életében hangsúlyozott: minden tagállamnak – méretétől vagy politikai súlyától függetlenül – egyenlő értéket kell képviselnie az európai közösségben. Ezt a tagállamok közötti egyenlőség elvének nevezte. Úgy vélte, hogy Németországnak vagy Franciaországnak nem szabadna nagyobb befolyással rendelkeznie az EU döntéseire, csak azért, mert nagy, mint mondjuk Luxemburgnak. Ez azt jelenti, hogy a kis országoknak ugyanolyan lehetőségeket kell biztosítani a politikák befolyásolására, a kezdeményezések előterjesztésére és a jogszabályok megszavazására, mint a nagyobbaknak. Ez a konföderáció tipikus megnyilvánulása. Európának ebbe az irányba kellene elmozdulnia, nem pedig az erőltetett föderalizmus felé.

K: Hogyan tudja a Jean Monnet Egyesület ezeket az elképzeléseket a folyamatban lévő “Európa jövőjéről szóló konferencia” keretében előterjeszteni? Hogyan teheti ezeket az elképzeléseket az Unió bármely fórumán vitatémává?

V: Mindazonáltal igyekszünk Jean Monnet alapgondolatait minden fórumon felvetni. Ugyanakkor fel tudjuk ajánlani Jean Monnet egykori házát Párizs közelében, amely ma az Európai Parlament tulajdona, és ahol politikusok, agytrösztök, szakértők és újságírók nyugodt légkörben vitathatják meg ezeket az elképzeléseket. Nem hiszem, hogy Európának több olyan általános vitára van szüksége a jövőjéről, mint amilyenek ezen a konferencián zajlanak. Úgy gondoljuk, hogy vissza kell térnünk a konkrét intézkedésekhez.

Ezek egyike lehet a polgárok jobb védelme, Látjuk, hogy bolygónk és így Európa országai egyre inkább ki vannak téve a természeti katasztrófáknak. Elég csak a nyáron délen tomboló erdőtüzekre gondolnunk. Görögországban több egymást követő évben is hatalmas károkat okoztak az erdőtüzek, de ugyanezt láttuk Portugáliában és Olaszországban is. Tudjuk, hogy ezek az országok messze nem rendelkeznek elegendő védelmi felszereléssel, például a tüzek oltásához szükséges repülőgépekkel, a mentéshez szükséges helikopterekkel. Tudjuk, hogy ilyen esetekben a tagállamok, köztük Magyarország is önkéntes segítséget nyújt, ami nagyon dicséretes. Az ilyen esetek azonban összehangolt fellépést igényelnek, ami egy olyan európai mentőcsoport létrehozását tenné szükségessé, amely ilyen esetekben azonnal tudna cselekedni. Ezért tárgyalásokat folytatunk a Jean Monnet Egyesület polgári védelmi szakértőivel egy hatékony európai tűzoltócsoport, egy munkacsoport felállításáról. A nagyvállalatok és szociális partnereink hozzájárulhatnának egy ilyen munkacsoport fenntartásához.

K: A Jean Monnet Egyesület rendszeresen szervez konferenciákat a legkülönbözőbb témákban. Úgy tudom, hogy a közeljövőben az EU bővítéséről szeretnének mélyebben tárgyalni. Lát-e előrelépést az EU azon szándékában, hogy a közeljövőben új tagállamokat vegyen fel?

V: Mint tudjuk, a Balkánon jelenleg még mindig nagyon instabil a helyzet. Sok probléma van, főként etnikai, kisebbségi problémák, de néhány ország, köztük Törökország növekvő befolyása is növeli a feszültséget azáltal, hogy erősíti az iszlámot a térségben. Minél tovább várunk, annál erősebb lesz ezekben az országokban az az érzés, hogy soha nem leszünk az Unió részei, és akkor más megoldások után fognak nézni. Amennyire csak tudunk, segítünk ezeknek az országoknak, Észak-Macedóniában például több programot is indítottunk, hogy segítsük az országot az uniós tagságra való gyorsabb felkészülésben.

Barcs Endre

Henri Malosse (született 1954. október 6-án Montpellier-ben, Franciaországban), a Jean Monnet Egyesület elnöke, francia politikus és üzletember. 2013 áprilisától 2015 októberéig az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) elnöke volt. Az EU első képviselője, aki részt vett a 2013. decemberi kijevi Euromajdanon, és 2014. március 10-én Dharamszalában meglátogatta a 14. Dalai Lámát. Az Orosz Föderáció ideiglenesen feketelistára tette. 2014. október 15-én Henri Malosse-t Brüsszelben a francia köztársaság korábbi elnöke, Valery Giscard d’Estaing a Nemzeti Becsületrenddel tünteti ki.