Az afganisztáni hatalomátvétel az EU biztonsági és védelmi politikájának megcsúfolása
Az EU tagországokat felkészületlen érte mindaz, ami Afganisztánban történt. Ahelyett, hogy egyesítették volna erőiket, minden európai ország a saját dolgát teszi. Annak ellenére, hogy évek óta az erőforrások összevonására és megosztására szólítanak fel, az afganisztáni válság ismét megmutatta, hogy az európai biztonságpolitika ,még civil szinten sem létezik a gyakorlatban.
Kevés kormány szeretné, ha megismétlődne 2011, amikor 6 millió menekült menekült el a szíriai háború elől, közülük közel 1 millióan Németországban találtak biztonságot.
Még mielőtt a tálibok elfoglalták volna Afganisztánt, az EU vezetői már arra készültek, hogy bezárják a zsilipeket. Augusztus elején, mintha előre látta volna a válságot, Németország, Ausztria, Belgium, Hollandia, Görögország, Dánia és Dánia belügyminiszterei által aláírt közös levélben, amelyet az EU végrehajtó szervének, az Európai Bizottságnak címeztek, azt kérték, hogy az elutasított menedékkérők Afganisztánba történő kitoloncolását a helyszínen kialakult helyzet ellenére folytassák. “A visszaküldés leállítása rossz jelzést küld” – áll a levélben.
Mivel a tálibok most már ellenőrzésük alatt tartják az országot, Angela Merkel kancellár közölte konzervatív párttársaival, hogy Németországnak akár 10 000 afgánt is evakuálnia kell, beleértve a támogató személyzetet, az emberi jogi aktivistákat és más veszélyeztetett személyeket.
De Armin Laschet, a kormányzó kereszténydemokraták vezetője, aki a felmérésekben elfoglalt siralmas helyezése ellenére is reméli, hogy ő lesz a következő kancellár, figyelmeztetett: “Nem szabad azt a jelzést küldenünk, hogy Németország mindenkit befogadhat, aki rászorul. A hangsúlyt a humanitárius segítségnyújtásra kell helyezni a helyszínen, nem úgy, mint 2015-ben”.
Franciaországban Emmanuel Macron elnök úgy nyilatkozott: “Előre kell látnunk és meg kell védenünk magunkat a nagyobb szabálytalan migrációs áramlásokkal szemben, amelyek veszélyeztetik magukat a bevándorlókat és táplálják a csempészet minden fajtáját”.
Bármilyen döntést is hozzanak az EU vezetői az afgán menekültek ügyében, a válság súlyos politikai és erkölcsi csapást mér a transzatlanti kapcsolatokra. Sem a NATO, sem az EU vezetői nem kaptak részletes tájékoztatást a gyakorlati részletekről és a következményekről Joe Biden amerikai elnöknek az afganisztáni csapatok kivonására vonatkozó terveivel kapcsolatban.
Ennyit a sokat dicsért transzatlanti mézeshetekről, amelyeket Biden hét hónappal ezelőtti hivatalba lépésekor ígért. Ennyit arról, hogy az európai kormányok a “stratégiai autonómiáról” fantáziáltak. Ennyit arról, hogy az EU megkérdőjelezhetetlenül hitt abban, hogy a sokmilliárd eurós fejlesztési segélyeivel képes értékeket exportálni.
Röviden, a Nyugat afganisztáni céljainak összeomlása sebezhetővé és gyengévé teszi a transzatlanti szövetséget, mint biztonsági, politikai és erkölcsi szempontból egyaránt. A tálib hatalomátvétel fájdalmas igazságot tár fel: Európa és az amerikaiak értékek, demokrácia vagy biztonság exportálására való képessége megbukott.
Forrás: Carnegie
