Az EU kikéri magának, hogy Kína erővel visszaüssön
Az EU nehezményezi, hogy azt követően, hogy 2021 márciusában emberi jogi szankciókat vezetett be négy helyi kínai tisztviselő ellen, amely lépést az amerikai szankciókkal összehangolt, Peking pedig aszimmetrikus választ adott, nemcsak beutazási korlátozásokat vezetett be egyes európai politikusok esetében, hanem gazdasági büntetést is kiszabott európai vállalatokra. Miért, mire számítottak az EU vezetői? Hogy majd Kína lenyeli a szankciókat?
Azt írja a European Council on Foreign Relation uniós politikai agytröszt, hogy Kína ahelyett, hogy viszont szerűen válaszolt volna, akcióját az európai nagykövetek, parlamenti képviselők és agytrösztök ellen irányította, ugyanakkor fellépett az olyan európai vállalatok ellen is, mint a H&M és az Adidas, amelyek eltűntek a kínai fogyasztói és e-kereskedelmi hálózatokból. Így van ez. Mindenki azzal védekezik, amivel tud.
Az agytröszt azon gondolkodik, hogy a kínai válaszra most milyen viszont szankciókkal válaszoljon az EU. Azt írják, hogy az EU megtorló kereskedelmi korlátozást vezethetne be Kína ellen. Ez magában foglalhatná a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásra vonatkozó díjak kivetését vagy a szolgáltatások kereskedelmének blokkolását. A másik ötlet a beruházási korlátozások: ezzel a lehetőséggel az EU korlátozhatná a nyereségnek a vállalat származási országába történő átcsoportosítását. Erre az EU egyébként törekedik is, ki tudja, milyen sikerre jut majd.
Az agytröszt szakértői kifejtik, hogy az exportellenőrzés lehet az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy az EU megvédje magát a gazdasági kényszerítéssel szemben. Az EU korlátozhatná a beruházásokat bizonyos ágazatokban (pl. a Kínában a technológiaátadás szempontjából érdekes ágazatokban), vagy elvághatna egy harmadik országot egy olyan magasan specializált terméktől, amelyet nem tud olyan könnyen mással helyettesíteni .
Lehetőségként felmerül a közbeszerzésekhez való hozzáférés korlátozása: Az olyan országok, mint Kína, Oroszország és Törökország, hasznot húztak az európai közbeszerzési piacokhoz való hozzáférésből. Ha azonban gazdasági kényszert alkalmaznak az EU-val szemben, az EU válaszul korlátozhatja ezt a hozzáférést.
Az agytröszt munkatársai nagy ellenlépés igyekezetükben csak arról feledkeznek el, hogy az EU még nem föderalizmus, és az Európai Bizottság nem léphet fel a tagállamok nevében. De ha mégis valamilyen formában megtenné, az mennyiben lenne előnyös Európának? Csak remélhetjük, hogy az EU nem lesz olyan őrült, hogy Amerika érdekeinek kiszolgálójaként odadobja magát Európát.
Forrás: ecfr.eu/NapiEU.eu
