Biden-Putyin találkozó: előre láthatóan marad a konfrontáció
Végtelenül hasznos, hogy két nagyhatalom vezetője személyesen találkozik egymással, még akkor is, ha nincs semmi remény a kettőjük közötti enyhülésre, főleg nem valamiféle alkura, amit Oroszország Donald Trump elnöksége idején még lehetségesnek tartott. Moszkvában nincsenek illúziók: a Washingtonhoz fűződő ellenséges kapcsolatok maradnak.
Putyin már előre kijelentette, hogy részéről egyoldalú engedményekről szó sem lehet. Ugyanakkor elvileg nyitott lenne valamiféle stratégiai kompromisszumra, ám pontosan tisztában van vele, hogy Biden elnök és az amerikai politikai osztály egésze finoman szólva sem érdekelt ebben.
Putyin semmivel sem tartja magát Bidennél alább valónál, Bident mint egyenrangú félt kezeli. Putyin tisztában van vele, hogy a négyszemközti találkozók nem oldanak meg semmit, egyedül az számít, hogy Oroszország képes-e megbízhatóan elrettenteni az amerikai katonai erőt, és hogy képes e ellenállni a növekvő amerikai gazdasági, pénzügyi és politikai nyomásnak.
Ennek ellenére Putyin nem érkezik üres kézzel, több témát is előkészített a genfi találkozóra, mindenekelőtt azt, hogy Joe Biden számára egyértelműen és érthetően elmagyarázza, hol húzódnak Oroszország vörös vonalai. Ezek közé tartozik Ukrajna NATO-csatlakozásra való felkérése, az amerikai katonai erők és bázisok – különösen az INF-hatótávolságú rakéták – Ukrajnában való telepítése, Kijev azon kísérleteinek támogatása, hogy erőszakkal visszaszerezze Donbászt vagy a Krímet, Fehéroroszország Oroszországtól való elszakítására való törekvés, és így tovább.
Ezen túlmenően Putyin tárgyalni fog Bidennel egy új amerikai-orosz fegyverzet-ellenőrzési. Lehetséges, hogy kölcsönösen feloldják az orosz és az amerikai diplomáciai képviseletekre vonatkozó korlátozásokat egymás országában, beleértve a Washington által lefoglalt orosz diplomáciai vagyon visszaszolgáltatását. Moszkva szerint a kiber-biztonsági kérdésekről is lenne értelme párbeszédet folytatni az Egyesült Államokkal. Az amerikai választásokba való állítólagos beavatkozással kapcsolatban azonban nem várható orosz bocsánatkérés.
Putyint valószínűleg inkább az fogja érdekelni, hogy felmérje, hol vannak Biden valódi aggodalmai; hol vannak azok az érzékeny területek, ahol a kölcsönös visszafogottság, és nem az elérhetetlen kompromisszumos megállapodások jelentik a legjobb utat a jövőre nézve; és hogyan léphet fel és hogyan reagálhat az Egyesült Államok különböző forgatókönyvek esetén. A beszélgetés középpontjában kizárólag a kétoldalú és globális nemzetközi kérdések állnak majd, orosz belügyekbe Putyin még Bidenek sem enged beleszólni.
A kívülállók számára érdektelenek a részlete, a világ számára csak az a fontos, hogy a két világhatalom vezetője képes legyen kézben tartani a politikai gyeplőt, nehogy egy oktalan lépés megjósolhatatlan kimenetelű háborúba sodorja a világot.
