Ursula von der Leyen szöveges üzeneteinek különös esete
A mindennapok világában egy állítás vagy igaz, vagy hamis. Hasonlóképpen, egy tárgy vagy létezik, vagy nem.
Az Európai Bizottság számára azonban a főnöke, Ursula von der Leyen és a Pfizer vezérigazgatója, Albert Bourla között váltott állítólagos szöveges üzenetek létezése inkább a kvantumfizika által feltételezett egzotikus részecskékhez hasonlít: Bizonytalan ontológiai státuszú, homályos entitások, amelyek egyszerre részecske és hullám.
A levelezésről először a New York Times számolt be. Az amerikai lap azt írta, hogy a világjárvány tetőpontján az EU és a Pfizer vezetői személyesen kommunikáltak egymással szöveges üzenetben, hogy segítsék az EU legnagyobb, végül 1,1 milliárd adag COVID-19 vakcinára vonatkozó üzletének előkészítését.
Ez kiváltotta az újságírók érdeklődését, akik az EU saját dokumentumátláthatósági szabályaira hivatkozva betekintést kértek a szöveges üzenetekbe, és a Bizottság szóvivői szolgálatai a hallgatás falába ütköztek.
A POLITICO szintén dokumentumhozzáférési kérelmet nyújtott be, amelyben a szövegek megtekintését kérte. Az első elutasító válasz után fellebbeztünk, és feltettünk néhány egyszerű kérdést a Bizottságnak: váltottak-e üzeneteket von der Leyen és Bourla; törölték-e az üzeneteket; és ha nem, akkor mi volt bennük?
A válasz végül megérkezett, és megérdemel egy zen kōan-t (hallják egy okostelefon sms-ének hangját?) a csavaros, pereces logikája miatt.
A Bizottság dokumentum-nyilvántartó rendszerében egyetlen szöveges üzenetet sem regisztráltak. Tekintettel arra, hogy az üzeneteket “akkor regisztrálták volna, ha olyan fontos információt tartalmaznak, amely nem rövid életű”, ez azt jelenti, hogy a szöveges üzenetek, ha egyáltalán léteztek, nem lehettek túl fontosak. Ha pedig nem voltak fontosak, akkor eleve nem kellett regisztrálni őket.
Ha ez egy kicsit körkörösnek tűnik – nos – nem csak neked!
A móka itt még nem ér véget. A Bizottság nem létező dokumentumokat gyártott. Ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy az esetjogra hivatkozva tiltakozzanak ez ellen: “Sem az 1049/2001/EK rendelet 11. cikke, sem a 6. cikkének (2) bekezdésében foglalt segítségnyújtási kötelezettség nem kötelezhet egy intézményt arra, hogy olyan dokumentumot hozzon létre, amelyhez való hozzáférést kértek tőle, miközben az nem létezik”.
Mindez jól mutatja az EU önkéntes átláthatósági mechanizmusainak korlátait. A bíróságok esetében azonban más lehet a helyzet. És mivel a New York Times az Európai Bíróság előtt indított eljárást a szöveges üzenetekkel kapcsolatban, hamarosan lehetőségük lesz arra, hogy a média kérésének eleget tegyenek!
Forrás: Politico
