Miközben a magyar kormány az uniós pénzekre ácsingózik, az EU a tagországokból akarja kipréselni az Ukrajnának juttatott pénzt
Az Európai Bizottság kedden (június 20-án) javaslatokat terjesztett elő a hétéves költségvetés felülvizsgálatára, az uniós költségvetés új bevételi forrásaira és a régóta várt Európai Szuverenitási Alapra vonatkozóan.
Az Egyesült Államokkal vagy Kínával ellentétben az EU-nak kevés saját bevétele van, és leginkább a tagállamok pénzügyi hozzájárulásaitól függ. Annak érdekében, hogy a tagállamok tisztában legyenek azzal, hogy milyen költségekre számíthatnak az elkövetkező években, az EU költségvetését hétéves időszakokra, azaz többéves pénzügyi keretre (MFF) bontják.
A jelenlegi időszak 2021-től 2027-ig tart, ami azt jelenti, hogy 2024 jelenti a félidőt, amely előtt a Bizottság általában felülvizsgálatot készít.
Az Ukrajna támogatására tett erőfeszítései részeként az EU fokozta pénzügyi támogatását, több pénzt kölcsönözve Ukrajnának. Még az orosz támadás előtt, 2022 februárjában 1,2 milliárd eurót kölcsönöztek Ukrajnának, a háború után pedig 2022-re és 2023-ra két új, összesen 27 milliárd eurós további makroszintű pénzügyi támogatási csomagot fogadtak el, nem számítva az egyéb, célzottabb támogatásokat.
A félidős felülvizsgálat részeként a Bizottság a Financial Times beszámolója szerint tervet dolgoz ki arra vonatkozóan, hogyan lehetne meghosszabbítani az Ukrajnának nyújtott támogatást, amely a következő négy évre szólna.
Az Ukrajnának történő kifizetések azonban nem az egyetlen módja annak, hogy a háború hogyan hatott az EU pénzügyeire. Mivel az infláció rekordmagas, az Európai Központi Bank pedig folyamatosan emeli a kamatlábakat, mind a kiadások, mind a hitelfelvételi költségek a vártnál magasabb szinten vannak.
“Akár tetszik, akár nem, a bizottsági fizetések többé-kevésbé indexáltak, ahogy az uniós intézmények épületeinek számos bérleti díja is” – mondta Lindner. Míg az EU költségvetési számításai 2%-os inflációt feltételeznek, ami segített neki, miközben a tényleges infláció alacsonyabb volt, addig Belgiumban az infláció 2022-ben meghaladta a 10%-ot, szemben a 9,2%-os uniós átlaggal.
Végül a kamatfizetések azzal fenyegetnek, hogy felemésztik a költségvetést, ami további források nélkül más kiadások, például az Erasmus+ vagy a kutatási programok rovására mehet.
Nehéz meggyőzni a tagállamokat, hogy fizessenek többet
Bár mindezek a kérdések világosan megmagyarázzák, hogy miért van szükség az EU hosszú távú pénzügyi tervének felülvizsgálatára, nehéz lesz meggyőzni a tagállamokat arról, hogy több pénzt adjanak az EU-nak, különösen mivel a blokk infláció elleni küzdelmének részeként saját állami kiadásaik csökkentésére kérik őket.
Bár az inflációval, a kamatfizetéssel és Ukrajnával kapcsolatos kiadási igények nem különösebben vitatottak, Lindner szerint az Európai Parlamenten kívül valószínűleg senki sem fogja szorgalmazni az EU forrásainak erőteljes növelését.
A hónap elején egy uniós diplomata újságíróknak azt mondta, hogy “27 tagállam azon a véleményen van, hogy nem maradt pénzük, amit az EU-nak küldhetnének”.
Forràs: Euractiv
